Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)
In memoriam Ikvai Nándor - Dankó Imre: Ikvai Nándor és a néprajzi muzeológiánk
gekként foglalkozik A leltárkönyvvel, a Tárgyleltár ozással ; az Egységes leltárkönyv rovataival] a Szakosított néprajzi leltárkönyvvel) a Néprajzi gyűjtés kérdéseivel; az Adattári leltárkönyvvel; a Filmnegatív leltárral és a Mutatókartonozással. Tette pedig mindezt az érvényben lévő, végeredményében a nemzetközi nyilvántartási eljárásoknak, követelményeknek megfelelő, nyilvántartási utasítás szerint. Külön fejezetet szentel a Tárgyleltározás, raktározás, restaurálás műveleteinek. Aztán ugyancsak külön fejezetben foglalkozott a Lakóhelyismereti kérdőívvél — amely kitöltése akkoriban a magyar néprajzi muzeológia egyik központi, jelentőségben szinte mindmáig felülmúlhatatlan — sajnos csak részben végrehajtott — feladata volt. A Lakóhely ismereti kérdőív című fejezetet a kérdőív nagy egységeinek megfelelően tagolta; külön-külön szólt a Természeti viszonyokról, A helység történetéről, a Település, népi építkezésről, a Népi gazdálkodásról, a Népi táplálkozásról, a Népnyelvről, a Népköltészetről, a népi kéziratokról, a Népzenéről, a Népi játékokról, a Népi táncokról, a Népviseletről, a Mesterkedés, háziipar, díszítőművészetről, a Népszokások és hiedelmekről, a Művelődés, művészeti tömegmozgalomról, az Általános szempontokról és utoljára a Leltárkönyvek kitöltési útmutatóiról. A könyvecske fényképillusztrációi főleg ezeket a konkrét muzeológiai eszközöket, eljárásokat ismertették. A könyv, vidéki kiadvány ellenére, nagy sikert ért el, hamarosan elfogyott, számos gyűjtő, gyűjteménykezdeményező, a kismúzeumok (falumúzeumok) vezetői stb. előszeretettel forgatták és igyekeztek a benne leírt, ajánlott módokon és eszközökkel tevékenykedni. Bár sokan kifogásolták a túlságosan erős „hivatalos"-ságát, konok határozottságát, következetességét, ami sokak szerint abban nyilvánult meg leginkább, hogy szinte semmit sem törődött az adott, esetenként változó, különböző helyi körülményekkel, adottságokkal, hanem az egész gyűjtést, múzeumszervezést mintegy steril, mindenütt azonos és feltétlenül jó, alkalmas körülmények között, szigorú rendszabályok közé helyezte. Sokan felróták neki, hogy a kismúzeumok, általában a néprajzi gyűjtés célkitűzéseiről, az elvi szempontokról vajmi keveset szólt. Ezt belátva, egy effajta „bővítésre" többször is visszatért, mint 1968-ban is, amikor a műgyűjtés és a falumúzeum egymáshoz való viszonyával foglalkozott a Népművelés hasábjain. 26 Különben saját muzeológiai tevékenységét is ezeknek az elveknek és az ezek nyomán kialakult gyakorlatnak megfelelően végezte. Szerette a tárgyakat, a funkciókat rendszerezni, tárgy együttesekről, vagy egy bizonyos fejlődésmenetről számot adni. 27 Mint néprajzos muzeológusnak a tevékenysége központjában a gyűjtés, a gyűjtött anyag meghatározása (anyag, kor és funkció szerint), a nyilvántartási utasítás előírásainak megfelelő nyilvántartása állt. Néprajzi muzeológusi felfogása második szakasza attól az időponttól számítható, amikor a Pest megyei múzeumok igazgatója lett és gyakorlatban kellett tapasztalnia, hogy egyrészt mi a konkrét helyzet a múzeumokon 'belül a muzeológiai előírások, a múzeumi törvény, a nyilvántartási utasítás végrehajtása-betartása terén; másrészt, hogy hogyan, miként, milyen mértékben vették 26 IKVAI Nándor: Műgyűjtés — falumúzeum. Népművelés XV. 1962. 2. 27 IKVAI Nándor: Népi világítás a Zempléni hegyvidéken. Ethnographia LXIX. 1958. 409—423.; Uő.: Pest megyei adatok a tövisborona használatához és készítéséhez. Studia Comitatensia 2. Tanulmányok Pest megye múzeumaiból. Szentendre, 1973. 187—202.; Uő.: Az Ipoly menti falvak néprajzi képe. (A „felderítő kérdőív" tanulságai.) Studia Comitatensia 5. Tanulmányok Pest megye múzeumaiból. Börzsöny néprajza. Szentendre, 1977.; Uő.: Népi világítás Debrecen környékén. Balassa Iván—Módy Gyö;\gy—Ujváry Zoltán (szerk.): Néprajzi Tanulmányok Dankó Imre tiszteletére. Debrecen, 1982. 241—252. stb. 535
