Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Ikvainé Sándor Ildikó: A lakodalom előkészületei Petőházán

vényesítette hatását a viseletváltásban. A petoházi cukorgyár beindulásával (1878), a cukorrépa-termesztéssel a gazdák jobb módra tettek szert. A hagyományos ünnepi ruházat megváltoztatásában a lányok és fiatalasszonyok jártak elől. Ennek példáját látjuk Iváncsics János és Horváth Gizella 1908-as esküvői képén (1. kép). A fenntebb leírtakhoz képest valóban jelentős változások tapasztalhatók. A menyasszony ruhája az akkor divatos városi polgári viseletet mutatja. Nem bő szoknyát és csizmát visel már, hanem cipőorrig érő, szűk szabású, könnyű, világos szövetruhát. Fején fátyol nem látszik, keskeny, pártaszerű viaszkoszorúja elöl háromszög alakúan kb. 10 cm-nyire magasodik fel. Kezében rózsacsokrot tart apró virágokkal díszítve.

21 A vőlegény öltözéke hagyományosabb. A föntebb leírt gazdagon zsinőrozo-tt, lábhoz simuló szűk nadrág van rajta, lajbival és kerek aljú dolmánnyal. Csizmában van, de ez már nem muzsikaráncú, hanem kemény szárú, oldalvarrott. Fehér inge városi szabású. Fehér csokornyakkendőt visel hozzá. Szivarzsebében fehér díszzsebkendő látható, dolmánya hajtókáján a vőlegényt megillető háromágú viaszbokréta van kitűzve keskeny fehér szalagcsokorral. A Kapuváron a két világháború között is még használatos kék posztóruháról Petőházára vonatkozóan nincs adat. A század elején már fekete posztót viselnek.

22 A vőlegényi jelvény, a viaszbokréta sem a fejrevalón van — mint Kapuváron —, nem is visel kalapot a vőlegény. (A bokrétát Kapuváron csak az 1940-es években tűzik a kabát hajtókájára). Petőházán továbbá a mirtuszágacska közé sem ekkor, sem a későbbi évtizedekben nem tettek színes művirágokat.

23 À vőlegény ruházatában változás az I. világháború után következet, és az 1930-as évekig tartott. Ezt mutatja az 1931-ben készült 2. kép, amelyen a gazdavőlegény nem szűk nadrágot, hanem bricsesz (pricsesnadrág) nadrágot visel a csizmához. Fehér ingéhez nem visel nyakkendőt, de fehér kesztyű van a kezén. Kabátja felső zsebében megtartotta a fehér díszzsebkendőt, de megváltozott a vőlegényjelvény, a bokréta formája. Amint a másik két képen is látható, a 30-as évek folyamán a bokréta kerek, kokárda alakú, tüllből készített vőlegényrózsa lett. (3—4. kép) Ezek a képek mutatják, hogy az 1930-as évek menyasszonyának és vőlegényének is feltűnően megváltozik az öltözéke a századelej ihez képest. Teljesen polgári jelleget mutat. A fehér menyasszonyi ruha szoknyarésze nem bő, rakott, vagy húzott derekú, hossza lábszárközépig érő. A spanglis cipő magasított sarkú, a hosszú, gyakran uszályos menyasszonyi fátyol főkötőszerűen a fejre borul. A kör alakú, keskeny mirtuszkoszorú a homlokot keretezi. A virágcsokor alapja most is a rózsa. Hasonló jellegű a koszorús lányok viselete is. A korra jellemzően a koszorú mindegyiknek a homlokára van helyezve. Kezükön fehér kesztyű, s mindenkinek, még a kis koszorúslányoknak is van virágcsokra. À vőlegényviselet a csizmanadrágról átváltott pantallós öltönyre, csizma helyett félcipőt hordanak. Az 1931-ik évihez képest változatlan maradt a vőlegényrózsa, díszzsebkendő, fehér kesztyű, de visszatért a vőlegények fehér csokornyakkendője. A vőfélyek többsége is nyakkendőt visel, van aki csokornyak21 Ez a viaszkoszorú ma is megvan, bekeretezve a falon függ, közepén a fényképpel. Hasonlít a kapuvári kerek koszorúhoz, ill. tornyos koszorúhoz, de nem olyan magas. Menyasszonyi csokrot Kapuváron csak az 1940-es évek óta csináltatnak, azelőtt csak az iparos lányoknak volt, HORVÁTH Teréz, 1972. 103. 22 Az 1. fénykép vőlegénynadrágját Iváncsics Nándor még látta: „igen-igen szép sűrű zsinórozása volt, térd felett az egész lábat beborította." 23 Vö. HORVÁTH Teréz, 1972. 304, 305. 476