Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Ikvainé Sándor Ildikó: A lakodalom előkészületei Petőházán

nia gyakrabban veszik készen, ritkábban csináltatják. Sőt, a menyasszonyi ruhát sokan a kölcsönzőből hozatják, mivel a hosszú, különleges ruhakölteményeket nem viselik más alkalomkor. Az éjféli menyecsketánchoz nem mindig öltözik át a menyasszony, hanem hajnalig a menyasszonyi ruhában marad. Itt jegyezzük meg, hogy a rendszerváltás óta a templomban újra kihirdetteti magát háromszor a fiatal pár. AZ ESKÜVŐI RUHÁK VÁLTOZÁSA A múlt század utolsó évtizedeinek, e század legelső éveinek esküvői viseletét Iváncsics Nándor jegyezte le 1955—56 nyarán a legöregebbek visszaemlékezése szerint. Fő adatközlője a 92 éves Ludmán Mari néni, Peszlen Györgyné volt. Mivel más korai adat nem áll rendelkezésre Petőháza népképviseletének történetéből, ezt a kéziratban lévő leírást szó szerint közlöm. „A menyasszony viselete fehér. Cúgos cipő, fehér gombos harisnya, flanell, vagy fehér vászon keményített alsószoknya, meg a felső fehér seZem, vagy moll szoknya. Ugyanilyen anyagból a majkó is, meg a kötény is. Fehér rojtoskeszkenő van a vállán át a mellén keresztbetéve és a derekán megkötve. A fején fehér viaszkoszorú, a tarkón megkötve fehér szalaggal, aminek a szárai a derékig érnek. A koszorúslányok, ha lehet egyformán piros vagy bordó ruhában, fehér vagy piros köténnyel, rózsaszín szalagos viaszkoszorúval a fejükön jelentek meg az esküvőn. A vőlegény erre az időre nagyon szép szerszámos posztóruhát csináltatott. Fényes muzsikaráncú csizmában, a kapott jegyingben, nyitott dolmánnyal, díszes íajbival esküszik.

18 A vőfények az időszaktól függően bőgaíyában, előttük színes rojtos kendővél, vagy télen a leírt posztóruhában mennek esküvőre. A szivarzsebbe a koszorúslánytól kapott zsebkendőt, a gallérra pedig a díszes bokrétát tűzik ki. A koszorúslányoknak a vőfények csokrot vesznek. A násznagy és a kérők gallérjára rozmaringot tűznek. Egyébként a lakodalomba mindenki a legszebb ünneplőjében igyekszik elmenni."

19 Az 1900-as évek elejére Petőházán már végbe ment az a viseletváltás, (az esküvői ruhákat véve tekintetbe), amely a jómódú Kapuváron csak a két világháború között következett be. Csatlakozunk Horváth Terézia megállapításához, hogy a Kapuvár környéki községek egy fokkal (jelen esetben két fokkal is) előbbre haladtak a kivetkőzés terén.

20 A kezdeti kapitalizálódás hamarosan ér18 Ë viseletdarabok elnevezései hasonlóak a Kapuváron később is használatoshoz. Lásd: PODMANICZKY Zsuzsanna, 1943. 43—51.; HORVÁTH Teréz, 1967. 219— 250.; Uő.: 1972. 482.; LACKÓVITS Emőke, 1973. 206—208. Sopronban 1925-ben a népviseletek és népszokások versenyén (Ethn. 1925. 96.) lakodalmi szokásokat mutattak be Petőházához közel eső helységek, mint Kapuvár, Balf, Csorna. Itt is a régi petőházihoz hasonló viseleti elemekről kapunk leírást: cúgos cipő, babos harisnya (itt gombos), a lányok piros ruhája, a férfiak szűk, fekete zsinóros nadrágja. 19 IVÁNCSICS Nándor, 1956. 38. 20 Vö. HORVÁTH Teréz, 1972. 245—252, ahol a viseletváltás négy korszakát különbözteti meg Kapuváron. Petőházán hasonlóképpen megváltozik az ünnepi viselet, de egy-két évtizeddel korábban. A hétköznapi viselet Petőházán azonban csak lassú átalakulást mutat. Az otthoni, kerti, mezei munkában különösen az idősebbek, még az 1950—60-as években is gyakran dolgoztak bő szoknyákban és csizmában jártak. A férfiak pedig kisebb ünnepeken — főleg télen — megmaradtak az 1930-as évek bricsesz nadrágja mellett. 474