Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Ikvai Enikő: Petőháza népéletéből és hagyományvilágából

ünnephez, un. jeles naphoz kapcsolódó szokás maradt fenn, — ha napjainkban már csak töredékes formában is. „A nehéz hétköznapok után az ünnepi szokások jelentették a pihenést, szórakozást és azt a művészi élményt, melyre minden kultúrának igénye van."

76 Mikulás (december 6.) masikarázó, vidám, gyerekijesztgető nap volt. Emberemlékezet óta megülték ezt a napot. Legények, fiatal házasok öltöztek fel maskarába (rongyos bundába, kifordított kábátokba, harisnyát húztak a fejükre, nagy báránybőr süveget öltöttek, száncsengőt ráztak, nagy furkós botjukra ócska láncot kötöttek és nagy robajjal, zsivajjal jöttek a házakba, lányokat, gyereket ijesztgetni.) Nagyméretű zsidózsákot (széles zsák) hordtak és az engedetlen, rosszaságát be nem valló gyereket abba kényszerítették bele. A Mikulás és a kis ördögfiókái ott „eszetlenkedtek" a szobában, 'halálra rémítették a gyerekeket, fejükre olvasva előzőleg a szüleiktől titokban elmondott rosszaságokat. Végül is azért engesztelésül egy kis süvegcukrot, később szentjánoskenyeret, fügét, almát, valami csemegét adtak a gyerekeknek. A kitisztított csizmáikba a szülők raktak este egy-két szem cukrot, diót.

77 Lucanap, babonás boszorkánynap. Varázsló ereje volt e naphoz kapcsolt cselekedeteknek, eseményeknek. Tulajdonképpen — a néprajztudomány megállapításai nyomán tudjuk — bőségvarázsló cselekmények folytak ezen a napon, amikor az éjszaka és nappal egyforma hosszú volt. Elsősorban a legények (később már csak a serdültebb fiúgyerekek) lucáztak. A századfordulóig egy ölfadarabot és egy öl szalmát, az első világháború után már csak kis szalmacsutakokat vittek magukkal. Ezeket a szalmacsutakokat az öregszülők segítették megcsinálni a kazal mellett. Bő maroknyi szalma két végét visszahajtották úgy, hogy 2 arasznyi kis kéve lett belőle. A derekát átkötötték szalmaszálakkal, mint ahogy a kévét átfogta a kötél. A házba bemenve a konyhaajtó előtt éktelenül hangos kántálással kezdtek verselni, miközben a földre tett csutakon (régebben lehintett szalmán) térdeltek, „Luca, Luca kitty-kotty ! Kétek tikai, ludai jó tojók legyenek, Ketek disznajának akkora szalonnája legyen mint a mestergerenda, Kóbássza meg oan hosszú, mint a faluhossza : az egyik végét rágja a Csalis, a másikat a Mónár. Luca, Luca kitty-kotty! Zsirgyok meg annyi legyen mint a kútba a víz. Pénzek meg annyi mint az égen a csillag. Luca, Luca kitty-kotty! Leányoknak csöcsei akkorák legyenek mint a bugyoga korsó, feneke meg akkora mint a 'kemenceszája! Luca, Luca kitty-kotty! Tikok, ludak tojjatok, disznók malacozzatok! Luca, Luca kitty-kotty! A kétek fejszéje úgy ájjon a nyelibe, mind az én billém töppen helibe ! Luca, Luca kitty-kotty! Kétek valoga min ringy, min rongy! 76 DÖMÖTÖR Tekla, 1972. 11. 77 Népr. Lexikon, 1980. III. 618—619. 450