Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Ikvai Enikő: Petőháza népéletéből és hagyományvilágából

A szöveget variálták attól függően, hogy volt-e fiatal asszony vagy leány illetve fiatalember a házban. Sokféle rögtönzött betét is volt a kántálásba, amit az ismétlődő és a következő tréfás, vagy csípős bemondás megfogalmazására gondolkozási időt szabó „Luca, Luca kitty-kotty!" választott szét avagy kötött egybe. Ezt a szövegrészt bármikor közbe lehetett vetni! A szövegben és a kellékekben egyértelműen jelentkezik a termékenységvarázslás. Az asszonyok, házbeli öregek nagyon várták a lucázókat. A lucaszalmát a baromfiak alá tették, marhák, lovak alá szórták (minden egyes szálat összeszedve), hogy egészségesek, szaporák legyenek. A fát a tűzön égették el, hogy baj, betegség, kár (tűz, villám, víz) távol maradjon a háztól. A környéken mindenütt ismert a lucázás' különféle variációs szövegekkel.

78 A karácsonyi időszak a regősök ideje. Petőházán csak halvány emléke él. Csökevényes formájaként annyi maradt meg, hogy „Szentestén" (dec. 24.) az éjféli miséig a legények és lányok együtt karácsonyi énekeket énekeltek minden ház ablaka előtt sorba és jókívánságokat mondtak. A gazda borral, a gazdasszony sülttel és tésztával, kaláccsal kínálta őket ugyanúgy mint a regősöket. Asztalos Gyuláné (72. é.) 2. László bojtár citoráját megpendítette, A kis Peti bojtár pedig a tejet vitte. De a táncot nem tűrhette, a tejet mind eldöntötte, A tejet mind eldöntötte. 3. Mit csinájjunk, ajándékunk eggyel kevesebb, Pedig három féle volna a leghelyesebb. Fogjunk neki vagy egy gidát, vagy pedig egy szelíd bárányt, Majd kipótojja a hibát. 78 Vö. BARSI Ernő, 1983. 137—139.; Magyar Néprajzi Lexikon, 1980. III. 471—473. 451