Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Ikvai Enikő: Petőháza népéletéből és hagyományvilágából

Madarak voltunk, földre szálltunk, Búza szemet szedegettünk, Mondd meg te, hányat mondassz te meg te, (a számot kiszámolták) Énemének, tekemene, iszli-puszli kompetene, Iszlivér, iszlivér, iszli-puszli kompetér! Lementem a pincébe vajat csipegetni, Utánam jött az anyám hátba veregetni. Nád közé bújtam, nád sípot fújtam. Az én sípom így szóllott, di-dá-du, te vagy az a nagy szájú! Egyszer volt egy bót, abba minden vót. Tő, cérna, papiros, ez a kislány de csinos. Ha nem csinos eleven, én kimondom kereken.

43 A játékkezdés sorsolása a fiúknál bottal is történt. Kerítettek egy karhoszszúságú, másfél-két centi vasfag botot és a két csapatkapitány ezzel sorsolt. A függőlegesen tartott botot alulról fölfelé markolással végigmérték (2. kép). Az utolsó markoló erősen szorította azt és az ellenfél két újjal megpróbálta kiütni a kezéből (3. kép). Ha sikerült, б győzött (kezdett, választott), ha nem, akkor ellenfeléé volt az elsőbbség. Ha jó idő volt, akadálytalanul folyt a játék. A leírtak, felsoroltak mindegyike szabad téren (utcán, füvön, gyalogjárdán, kocsiúton) zajlott. Gombozás. összeszedtek mindenféle gombot. Egy ökölnyi nagyságú lyukat csináltak a földbe, s „belépőnek" néhány gombot beletettek. Egy gombot minden játékosnak le kellett dobnia a földre, majd egymás után pöcköltek a lyuk felé. Akinek a legelőször belement, azé lett a lyukban lévő összes gomb. Ugyanezen a néven egy másik változatát is játszották. A gombot egy deszkakapunak dobták, s a visszapattant gombokat egy vonaltól számítva learaszolták. Ha pontosan le tudta araszolni, akkor az övé lett az egész csoport gombja. Ha nem, akkor az ellenfélé. Késezés. Az utcára kimentek a nagyobb fiúk, és dobálták fűbe a zsebkésüket. Akinek „finomul" beleállt, annak volt egy iskolája. Akié eldűlt, nem kapott semmit. Kiütős-kifutós vagy méta.

u Egymás mögé állt a kiütő csapat a kocsiút hoszszában, szorosan egymás mögé. Velük szemben, de már 5—10 lépésre egymás mögött állt a feladók csapata (mindegyik 3—4 fő). Az első feladó feldobta a szőrlabdát, az első kiütő igyekezett azt a kezében lévő bunkós fejű bottal a labda visszaesésekor eltalálni. Ha eltalálta, futott a kijelölt célig. A feladók pe43 Az első három kiolvasót még az öregebbek is tudták. Az összes többi már a mai iskolások gyakorlatából való. Még a közölteken kívül is volt jó néhány, de főleg kezdetleges, töredékes vagy suta, így valamennyit nem közlöm. Egyébként a fiú- és leánykiolvasók egyformák. Vö. Rábaközi Múzeum néprajzi adattára 2. Kiszámolóversek Petőházáról, 1958. 44 Másutt mancsozás a neve, ld. ZELNIK József (szerk.) 1982. 65—66. 434