Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Ikvai Enikő: Petőháza népéletéből és hagyományvilágából

dig igyekeztek elfogni a megütött labdát és megdobni vele az ütőt, mielőtt a célhoz ér. Ha beért a célba győzött, ha nem és megdobták, „kivolt", azaz kiállt. Ha eltévesztette az ütést, még egyszer (másutt, ha kevés volt a résztvevő kétszer) üthetett. Ha mindannyiszor elvétette az ütést, akkor is kivolt. Ha az ütők csapata elfogyott, szerepet cseréltek és jegyezték, melyik csapat hányszor győzött.

45 Büickézés. A játékhoz egy arasznyi, két végén hegyes 2—3 cm vastag bilicke és egy lapos, karhosszúságú (utóbb jó volt kerek is) (5., 6. kép) fára volt szükség. A játékosok két csapatra oszlottak. Az egyik rész (a játékosok számától függően) 1—3 méteres földre rajzolt körben állt (4. kép), a másik csapat pedig a körön kívül. Kezdéskor a bilickét két tenyér közt megsodorták (5. kép) és ahova esett, onnan a bot végével messzire kihajították. A kívül állók igyekeztek elkapni. Ha elfogták, az egész csapat cserélt. (Ez ritkán történt meg.) Ha nem, akkor az ütőfával a hegyes bilickevégre ütve (6. kép) a levegőbe ugratták a bilickét és ha tudtak még röptében is bele ütöttek (7. kép), hogy jó messzire, lehetőleg a kör közelébe repüljön. Ha a három ütést elvégezte sikeresen a körön kívüli játékos, akkor kézzel megfogva a körbe dobhatta a bilickét. Ha az beleesett, benne maradt a körben, szerepcsere történt, ha nem, új szereplővel ismétlődött az előbbi játékmenet. Ugyanennek a játéknak egy másik változata volt, hogy a körből kilövött, kiugratott bilicke és a kör távolságát lábfejjel lemérték, és aki a legmesszebb ugratta végül, az győzött.

46 Kiszorító. A szekérúton dobásnyi távolságra állt fel a két csapat. Kővel nehezített szőrlabdával dobtak egymás felé. A másik csapat onnan dobhatott vissza, ahova leesett a labda. Az győzött, aki hosszabbakat dobott és az egyik utcavégtől a másikig szorította az ellenfelét. A repülő labdát el is lehetett kapni, ilyenkor kétszer dobhatott a sikeres csapat.

47 Királos. A füves réten, ház előtt két csapat áll szemben egymással jó méterre, egymás kezét fogva, kinyújtott karral. A kezdő csapat kiáltja a másiknak: „Királom, királom, aggyá katonát!" Válasz: „Melliket?" Megmondják a nevet. A megnevezett erős futással az ellenfél felé indul (17. kép) és két kéz közt, azok fogását igyekszik elszakítani. Ha sikerül, magával visz egy embert, ha nem, ott marad rabnak (18. kép). A játék addig megy, amíg valamelyik csapat el nem fogy.

49 Mátyásdobó, vagy dobkupán. Füves helyen, de úton is játszák. 6—10 gyerek körbeállja a lukba elhelyezett labdát (12. kép) úgy, hogy a kezük legfeljebb egy arasznyire közelíthet (11. kép) a labdához. A labdának a lukat (minél mélyebbet, 10. kép) cipősarokkal forogják ki. Minden gyereknek egy „királneve" van. A kikiáltó kiabálja: „Dobgyon az a híres, igen-igen híres, nevezetes, világhódító (stb. egyéb jelzőket variál, hol hosszabban, hol rövidebben, hogy a koncentrálást megzavarja) Mátyás!" Erre, aki a Mátyás nevet viseli, felkapja a labdát, míg a többiek szétrebbennek és a legközelebbi társát igyekszik megdobni vele (15. kép). A kikiáltó jegyzi a találatokat (16. kép), és akinek meghatározott időn belül legtöbb találata van, az győz.

50 45 Kis Horváth János 88. é., Heizler Alajos Fertőszentmiklós 78. 46 Változatait Id. HAJDÚ Gyula, 1971. 137—140.; HAIDER Edit, 1977. 145—146.; HAIDER Edit, 1976. 202—204. 47 Vö. HAJDÚ Gyula, 1971. 110. 48 Vö. HAJDÚ Gyula, 1971. 109.; HAIDER Edit, 1977. 124. 49 A környéken általános. Vö. HAJDÚ Gyula, 1971. 116—117. 50 Vö. HAIDER Edit, 1977. 123.; HAJDÚ Gyula, 1971. 101—102. 435