Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)
Fügedi Márta–Dobrossy István: A kender és len szerepe a XVIII–XIX. századi népi gyógyító gyakorlatban
más után tegye oda azt a három gombolyagot, harmad napig tárcsa azt is rajta, hogy azt osztán harmad napra le veszi, főzzön forödöő kőrös-fábul, de hideg vizzel meg-ne hücse, hanem csak magátúl hüllyön meg, délig üllyön háromszor belé, és azt a három gombolyagot ereszsze-el ott a fürdőben a vizben, és had köttessék, mint madrárúl való kötések, noha a mádrát méh Annyának hijjuk, de nem az, hanem csak az utálatos Aszszonyi-állatnak, a kit mi méh-annyának hivunk avagy tartunk, az nagy fájdalommal jár, kinek is majd mondom orvosságát. 3. „Méh-annyárúl való orvosság" (1357) Először kennyék meg szekfü olajjal az Aszszonyi-állatnak hasát, a köldökében tölcsön meleg-vizet, a mint meg-türheti, azután hincse-bé méretlen sáfránnyal a köldökét, azután szerecsen-diót törjön-meg szőlő héjjal, szekfü olajjal, ereszsze-meg a szerecsen-diót, csinállyon három dió hélat teli azzal a szerszámmal, tegye az egyiket a köldökére, felyül arra az orvosságokra, a másikat délre, a harmadikat estvére, ugyan azon szerszámokra felül, azután hogy reá teszi a három orvosságot, szerezzen öt vagy hat tyukmony fejérit, habarja-meg erőssen, az ollyan lészen, mint a túró, azt rakja felül a dióra, arra felül osztán a méh-annya füvet és szekfüvet, osztán azt várják reá, ezzel éleszsze háromszor napjában, azután csináltasson förödőt harmad napra a kőrös-fábúl, de meg ne hücsék, hanem csak ugy üllyék bele a mint meg tűrheti; Ennél jobb orvosságot nem vélek a méh-annya dolgabul. Mikor az Isten el-hozza a várandó időt, azaz a gyermek-szülést, tehát a szentelt szerecsen-diót a nyakán tárcsa, és mikoron vajudék, mit kelletik neki innya: Igya a búzának a virágját, a haboniczkának a virágját, a szarvasnak a szarvasnak a szarvát faragni, a dadra (?) fölül fűnek a virágját, annak fejér a virágja, mintegy töknek a belső sárgája, azzal együtt csinállya, azt meg-kell törni, de a fűnek a gyökere benne légyen együtt, azt meg-törjék, s-adgyák meg-innya egy kis kalánkában, mikor vaj úszik, bár az Annya kelevényes lészen, avagy a Gyermek, de Isten békével adgya; De bátor a kilencz kötést el-ne hadgya az Aszszonyi állat, mikor várandós, hanem derekán hordozza, olly czérnábúl a matasson kilencz kötést, a-mellyet két karácson közben fonnak. Ha lehet az Aszszonyi-állat, a ki nehézkes, aludjék is, ha kell néki, mert a Gyermek vajútt lészen, sőt meg-érő napját sem érheti, mert a Gyermek aval él, a kivel az Annya tartya kilencz hónapig jól, ki az Annyának nagy fájdalmára esik, se azután nagy öröme következik, az Ur Isten meg áldgya boldog szüléssel. Immár ha Isten el-hozza a Gyermeket, tehát értessék az Aszszonyi-állatot sajtalán rántottal bekötni, azután üssenek kilencz tyukmonyat vajban, abban hincsenek fekete törött mákot, az-is sajtalan légyen, mindgyárt azzal étesse, ha Isten el-hozza az órát, immár ezek után leg-utól légyen a szerecsen-diónak a szerszáma, a kit immár ide fel mind meg-írtunk, hogy tölcsék a köldökére, ezzel ércse először, mikor Isten az órát el-hozza, a sajtalan rántottal, azután a szerecsen diónak orvosságát tegyék a köldökébe legutól. 4. „Melly Aszszony Gyermekét végig nem viselheti" (98) A' melly fa, körtvély-fán akad meg, le kell venni és három forgácsot kell meczeni s szűz leány fonalával a kemenczét keresztül kell mérni, és a forgácsot reá kötni, s-az Aszszonyi állatra övedzni. 5. „Rágás a melly Gyermek ágyason vagyon" (1407) A' hájat meg-kell olvasztani, vízre kell önteni, ha megfagy, le-kell venni, serpenyőben tenni, mézet, irós-vajat hozzá tenni vagy tölteni, együtt meg-kell olvasztani, azután mogyoró hagymának szárát el-kell meczeni, a héját nem kell lehámozni, osztán a mogyoró hagymát jól meg-törvén, mikor megtörik, a felül meg-írt mézzel és vajjal együtt serpenyőben jó ideig kell tartani, és mikor jól 409
