Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Pozsony Ferenc: Húsvéti határkerülés Felsőháromszéken és történeti előzményei Erdélyben

gericének ismerteti határjárását.

10 Jakab közlését átvette Réső Ensel Sándor és a magyar szokásokról írott szintézisében széles körben ismertté tette.

11 A XIX. század végén JAKAB Ödön szintén szülőfalujában, a Kis-Küküllő völgyének felső részében fekvő Vadasdon megfigyelt formáját mutatta be.

12 SZABÓ T. Attila egyik 1956-ben megjelent közleményében utalt arra is, hogy Nyárádszentimrén a határkerülés legényavatással kapcsolódott össze. írásában megjegyzi, hogy a szokás átalakult formában Erdély szerte még sok helységben él, s a levéltári kutatások sok érdekes adattal gazdagíthatják a szokásainkról kialakított képünket.

13 NAGY Ödön egy havadi szokásokról írott dolgozatában leírta a határjárás emlékezetben megőrzött formáját.

14 Legutóbb BARABÁS László készített e témáról egy átfogó dolgozatot, amelyben a nyárádmenti Andrásfalván, Bedén, Jobbágy falván, Nagyadorjánban, Rigmányban, Szentgericén, Szentháromságon valamint a Kis-Küküllő menti Havadtőn és Vadasdon élő és emlékezetben megőrzött formáit elemezte történeti, strukturális és funkcionális szempontból.

15 A szerző következtetése szerint Marosszéken a szokás fénykora az első világháborúig tartott, s utána egy-egy évben kimaradt, majd teljesen megszűnt a második világháborút követő társadalmi-politikai viharok következtében. Ebben nagy szerepet játszott a mezőgazdaság erőszakos szövetkezetesítése, ami megszakította a székely közösségek föld iránti szoros kapcsolatát és ragaszkodását. Barabás László tanulmányában megjegyzi, hogy a határjárás legkorábban a központibb fekvésű falvakban (pl. Havad tő, Nyárádgálvalva, Nyárádszereda, Szentgerice) szűnt meg. A zártabb helységekben (pl. Szentháromság, Bedé, Nagyadorján, Vadasd, Rigmány) átvészelte a két világháborút, s egészen az 1960-as évekig élt megszakításokkal vagy felújítás segítségével. Az 1970-es években több faluban megpróbálkoztak újjáélesztésével.

16 Legutóbb SEBE Ákos figyelmeztetett arra, hogy az 1989-es változások után Nyárádgálfalván hosszas előkészítés eredményeként 1991-ben a faluközösség újból életre keltette a régi pompájában.

17 Felsőháromszéken, a „Szentfődnek" nevezett homogén katolikus falvakban a határkerülés az első világháború kitöréséig élt töretlen formában. A század első éveiben született adatközlőim emlékezete szerint Kézdiszentléleken, Kézdipolyánban, Bélafalván, Esztelneken, Kurtapatakon, Csomortánban, valamint Lemhényben és Kézdiaimásban az első világégés szakította meg folyamatosságát. A vidék férfilakosságát ért nagy vérveszteség, s az azt követő gyökeres politikai változások hatására néhány faluban (Kézdiszentléleken, Kézdipolyánban és Bélafalván) ki-kimaradt, más helységekben (pl. Esztelnek — Csomortán, Kézdialmás — Lemhény) újabb lendülettel szervezték meg 1940 és 1944 között. A második világháborút követő időszakban egy-két évi félresikerült próbálkozás után 1949-ben az utóbb említett falvakban is hatalmi szóval tiltották be gyakorlását 10 Agricola (Jakab Elek): Húsvéti határkerülés székely földön. Hetilap III. (1854). 35. sz. 11 RÉSÖ ENSEL Sándor, 1867. 163—166. 12 JAKAB Ödön: Húsvéti határjárás Vadasdon. Erdély Népei I. (1898). 28—29. 13 SZABÓ T. Attila, 1971. 30—34. 14 NAGY Ödön: Népszokások múltja és jövője Havadon. Népismereti Dolgozatok. Bukarest, 1980. 198—199. 15 BARABÁS László: Tavaszi határkerülés a Nyárádmentén és a Kis-Küküllő felső völgyében. Népismereti Dolgozatok. Bukarest, 1980. 203—216. 16 BARABÁS László, 1980. 215. 17 SEBE Ákos; Hagyományápolás Nyárádgálfalván. 1991. kézirat. 401