Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Pozsony Ferenc: Húsvéti határkerülés Felsőháromszéken és történeti előzményei Erdélyben

Bánffy László jobbágya, az úgynevezett Georgius Magda öregember vallomásában elmondta, mikor Csáki János almási jószágának gondviselője, Varga Pál János tizennégy szilágyi öregemberrel, két szolgabíróval és két nemes személylyel vallatta őt a vitatott földterület hovatartozásával kapcsolatban, hogy ő tizennégyesztendős volt, „Mikor aztán kijárták volna a határt itt, ezen a Sido szérűn felül lévő keresztül menő útnak a felső martján, említett Varga Pál János engem, minthogy csak kicsin voltam, emlékezetnek okáért pofon is csapa mindkét felől, hogy jövendőben megemlegethessem ezt az határjárást."

4 Egy következő történeti feljegyzés 1753-ban keletkezett, amikor a Csanád megyei Koppány és Székegyháza közötti határt megállapították, s annak keretében szintén „emlékezetnek okáért

5

' két felnőttet csaptak meg tréfás módon.

5 TAKÁCS Lajos egyik dolgozatában a húsvéti határjárás Zala megyei formáját ismertette. Egy 1761-ben keletkezett jegyzőkönyv alapján közli, hogy a zalaegerszegiek is hagyományosan minden esztendőben húsvétkor a szomszédos falvak jóváhagyásával zászlóval, katonás rendben felvonultak, s a határjeleket megújították és fába lövöldöztek.

6 Egy évszázaddal későbbi 1857-es leírás a zalaegerszegi fiatalok megcsapását is tartalmazza: „A határjáró újoncok szigorú vizsgálat alá vétetnek, s ha kisül, hogy most először léptek e határvédelmi századba, a határdombra nyújtóztatva 6—12 pálcaütéssel illetnek.

7 Szintén SZABÓ T. Attila kutatásaiból ismerjük, hogy 1816-ban Kalotaszeg és Szilágyság határán lévő Börmény nevű erdőrész határának megjelölését körüljárás keretében végezték el. Mikor egy nyárfára rávésett és egy földbe helyezett kereszttel megörökítették a határpontot, „emlékezet okáért egy ifjú nevedékenyre tréfás és igen szenvedhető módon kettőt-hármat vágtunk is, hogy másoknak és még jövendőbelieknek is, ha él, és szükség lesz, s kívántatni fog, a dolgot úgy is bizonyíthassa."

8 ORBÁN Balázs 1870-ben közzé tett egy Nyárádmentéről származó Rákóczi halommal kapcsolatos adatot, mely szerint a remeteiek és a köhériek közötti területi vitát I. Rákóczi György szintén a határ körülkerülésével zárta. „A fejedelem határkijáratást tétetett, a most is nevét viselő halmot rakatta, s hogy emlékezetben maradjon, az erőszakoskodó prevarikátorokból néhányat e halmon meg is csapatott. E halom jelöli most is a Remete és a görgényi uradalom erdőségei közti határt."

9 Székelyföldön évenként egyszer, rendszerint húsvétkor tartották meg a hagyományos határjárást. Ilyenkor tapasztalt idős emberek és fiatalok együtt kerülték meg a falu határát. A földterületek megkerülése idején ellenőrizték a fiatalok által megújított határjelek épségét és a legfiatalabbakat testi fenyítésben részesítették, hogy halálukig emlékezzenek pontosan a faluközösség birtokainak kiterjedésére és végpontjaira. A határkerülés székelyföldi formájáról első ízben 1854-ben Jakab Elek tett közzé egy leírást, amely a történész-kutató szülőfalujának, a nyárádmenti Szent4 SZABÓ T. Attila: Az emlékezetet hátul jókra verik. In: A szó és az ember. Válogatott tanulmányok, cikkek. II. Bukarest, 1971. 31. 5 SCHEIBER Sándor: MNy. LI. 229—230. idézve Szabó T. Attila: Válogatott tanulmányok, cikkek. II. Bukarest, 1971. 31—32. 6 TAKÁCS Lajos: Húsvéti határjárás 1761-es leírása. Ethn. LXXXV. (1974). 388— 396. 7 RÉSÖ ENSEL Sándor: Magyarországi népszokások. Pest, 1987. 163. 8 SZABÓ T. Attila: Válogatott tanulmányok, cikkek. II. Bukarest, 1971. 32. 9 ORBÁN Balázs: A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismei szempontból. IV. Pest, 1870. 95, 400