Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Pozsony Ferenc: Húsvéti határkerülés Felsőháromszéken és történeti előzményei Erdélyben

POZSONY FERENC HÜSVÉTI HATÁRKERÜLÉS FELSÖHÁROMSZÉKEN ÉS TÖRTÉNETI ELŐZMÉNYEI ERDÉLYBEN A naptári év jeles napjaihoz fűződő szokásaink nagy része a termékenység biztosítására irányult. A húsvéti határkerülés is szervesen kapcsolódott népünk agrárhagyományaihoz. Dolgozatomban ennek az agrárrítusnak egy felsőháromszéki formáját mutatom be. E rövid áttekintés azért is indokolt, mivel az eddigi szakirodalomból ismert erdélyi adatok jó része Székelyföldnek csak egy szűkebb területéről (Nyárádmentéről és Kis-Küküllő felső vidékéről) származnak. Az erdélyi régiségben a határjárásnak elsősorban a földtulajdonjogi viszonyok rögzítésében és változásainak megállapításában volt nagyobb szerepe. Az egyes falvak vagy birtokosok közti vitákat a határ körüljárásával rendezték, amikor az öregekkel együtt felvonuló fiatalokat a határvonalak emlékezetben történő biztos rögzítéséért komolyabb vagy tréfásabb formában megcsapták. SZABÓ T. Attila kutatásai nyomán ismerjük, hogy Erdélyben már 1596-ban gyakorolták a határkerülést. Az általa felfedezett magyar nyelvű oklevél a belsőszolnoki Kőfarka és Középfalva közötti határ megállapítását és megjelölését írja le: „Elsőben el kezdvén a Szamos parton Virágos Berki határ ellenében az ott való szántóföldek között, mely helyet hínak oláhul Poplynak, magyarul Nyarosnak ott hányattuk az első Közfalu és Keőfarki határdombot. Onnét elindulván észak felé előmenvén az első dombtul, mely Nisztor György irotványa közepin vagyon második határdombot vettük az helyen melyet oláhul rétül Virog ulyuynak hínak szintén az szélen vagyon Kerekes János kaszáló rite mellett... Hatodik határ Dombot hányattuk ugyan azon osztó földek között, kinek az fenekin egy nagy határ Kouacz keö vagyon foglalva .. ."

1 Második történeti adatunk 1620-ból származik, melyet Mészöly Gedeon fedezett fel, s a fiatalok határjárás idején történő megcsapásának jelentőségére hívta fel a figyelmet.

2 Bálint Sándor egy 1665-ös feljegyzés alapján közli, hogy „az mi romanocatholica religionkban régi, bévött szokás az volt, hogy mink az karácsonyi és húsvéti ünnepeknek éjszakáin hajnalig is miseszolgálatban foglaljuk magunkat, akkoron az ifjúság szokott lövöldözni affelett az is régi, bévött törvényünk volt, hogy minden húsvét napján határt kerülénk, azaz processiot járánk."

3 Időrendben a következő okleveles adatunk a határjárás 1715-ből származó kalotaszegi előfordulását jelzi. A Szabó T. Attila által ismertetett leírás a kalotaszegi í?ánffy-birtokok Szilágyság felé eső határának kijelölését örökíti meg. 1 SZABÓ T. Attila: Egy erdélyi határjárási adat 1596-ból. Ethn. LII. (1941) 284., újabb megjelenési helye In: Nép és nyelv. Válogatott tanulmányok, cikkek. IV. Bukarest 1980. 341. A szerző a szöveghez fűzött jegyzeteiben megjegyezte, hogy a Virágos Berki kifejezés a mai Virágosbereknek felel meg, valamint a Poply a román plop nyárfa jelentésű szó többes számú alakja: lásd a rom.plopi nyárfák. 2 Ezt az adatot SZABÓ T. Attila idézi A szó és az ember. Válogatott tanulmányok, cikkek. II. Bukarest, 1971. 557—558. 3 BÁLINT Sándor: Húsvéti vallásos népszokásaink. Ethn. XLVIII. (1937.) 55. 399