Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)
Sándor Mihályné: A varázskör Berettyóújfaluban
Mindezeket el kellett mondanom, mielőtt a „varázskör" napjainkig tartó szerepét mutatnám be a ma élők gyakorlatában, illetve emlékezetében. Berettyóújfalu területének sajátos történelmi viszonyai között az itt élők vallási kultuszai, a legősibb kultúrába visszanyúló hiedelmek és mágikus akciók egész sora bizonyítja, hogy hatékonyságuk, érvényük mélyen gyökerezik és szétágazik a magyar nyelvterületen túl a Közép-Kelet-európai, sőt világkultúrák területén, hirdetve, hogy a különböző népek, népcsoportok együttélésük során hatottak egymásra ; a művelődéstörténelem az emberiség egészének a tükre. A varázskörrel kapcsolatos tevékenységet nem kell „babonaság"-nak tekintenünk, hanem olyan kultúrtörténeti jelenségnek, jelenségcsoportnak, amely évezredeken át hagyományozódott nemzedékről nemzedékre, az ókori Ptolemaios kozmológiáján, Aristoteles filozófiai rendszerén át kiteljesedett antik, középkori majd reneszánsz világkép maradványának, amely „a lét és nemlét közti határon" rendeződött, miután elfogadta a Nap, Hold és Csillagok változásának hatását az emberi életre, a társadalmi változásokra, az egyéni sorsok alakulására. Az élet titkos tartozéka, a kör varázslatos ereje, a benne való hit a legkülönbözőbb formában és helyen bukkan elő: a „szorgos" munka során, a növénytermesztésben éppen úgy, mint az állattenyésztésben, a társadalmi élet velejáróiban, gyermeknevelésben, gyógyításban, a jeles napok szokásaiban, a jóslás, a távolbalátás, baj-elhárítás stb. kapcsán. Gyűrűben látja meg egyik adatközlő távollevő testvérét, felfüggesztett gyűrűvel jósolja meg a születendő gyermek nemét, körültáncolják a menyasszonyt, kört húznak a keresztútra, abroncsból etetik a baromfit, a tudós pásztor körülkeríti saját maga készítette „ustorával" a csordát, pénzt, kincset keres a kerek acéltükörrel vagy beszél a mellette elsurranó tüzeskerékkel; de ott van a gyermekjátékokban is. 6 Hogy miként jutott a mágikus eszme-rendszer széttöredezett maradványa népünkhöz, hogy általában az ember, de főként a természetfölötti erővel bíró táltos, látó, néző vagy boszorkány részesévé lehet a környezetét befolyásolni tudó isteni erőnek, — nincs még ma tiszta képünk, de úgy gondolom, hogy a középkori alkímia, az újlcori fizikai, kémiai kísérletek a XVII— XVIII. századtól nálunk is működő titkos társaságok (pl. a Rózsakeresztesek) tevékenysége stb. mind-mind támogatták azok fennmaradását. Keresnünk kell tovább az öszszefüggéseket, hogy a sok rejtett titok megvilágosodják. UJVARY Zoltán Népszokások és népköltészet с tanulmánykötetében vizsgálja e hiedelem és szokás kapcsolatát. 7 Van, aki a „varázskört" olyan szimbolikus segédeszköznek tartja, amelynek segítségével kozmikus erőforrások birtokába jut az akciót végző, amikor azt megrajzolja: „azzal egyidejűleg intensiv pszihikai koncentrációban kell arra gondolnia, hogy a húzott kör, az általa szimbolizált sík a külső, démonikus erőknek a gátja." a Ez juttatja eszembe a herpályi dombból, a neolit szintből előke6 BARSI Ernő: Daloló Rábaköz 7. sz. énekes mondókájában: „Addig nem adom oda az öreganyád kujcsát, míg hármat nem kerülsz;, az ősi sámán »megkötés« maradványa" 1983. 214. 7 UJVÁRY Zoltán Népszokások és népköltészet (1980) с munkájának 16. oldalán mondja: „... fikció, hogy ez vagy az az elem ebből, vagy abból a szokásból került ki. Pl. a varázskörrel kapcsolatos képzet minden bizonnyal nem a nagy egységet mutató határkerülés szokásából vált ki, hanem éppen fordítva: a varázskörrel kapcsolatos néphit adta a gondolatot a határ kultikus megkerülésére. Ugyancsak a varázskörrel kapcsolatos elképzelésekből következik, hogy a körön belül védelemben marad, gonosztól, mindennemű bajtól megmenekül." 8 W. GHARON 1990. 27. 388
