Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Flórián Mária: Halóruha – gyászruha

fiatal halott esetében fehér volt,

29 de 1792-ben egy debreceni hajadon lányt már arannyal kivarrt pártában és színes ünnepi díszben temettek.

30 A falusi családokban a leányok legünnepélyesebb ruhájukat a bérmálásra, ill. a konfirmációra kapták. Századunk elejére a katolikusoknál a fehér bérmaruha később esküvői öltözete is lett a lánynak, s menyasszonyi koszorújába a bérmakoszorút is beleaplikálták. Ez az öltözet, korai halála esetén, halóruhája is lett.

31 A református lányok pedig a konfirmációra kiállított öltözőjükben, így Sóváron például „tűzpiros konfirmandus" ruhájukban voltak kiterítve.

32 Az a szokás, hogy az eljegyzett, esküvő előtt álló fiatalokat lakodalmi ruhájukban temetik, és menyegzőjüket egyikük halála esetén is megrendezik, a régi időkben is általános volt. Ez az egykor Európa-szerte gyakorolt halotti rítus, a halott lakodalma, egy élő és egy halott rituális esküvője a 17. században Angliában éppúgy ismert volt,

33 mint Európa keleti felében,

34 de immár katolikus színezettel. Mikes Kelemen egyetlen hajadon leányának temetését mint az „égi jegyessel" kötött lakodalmat ülte meg.

35 Az ilyen lakodalomba átcsapó temetés alkalmával a gyászolók is ünnepi ruhában vonultak a sírhoz, lakodalmi zászlóval koszorúslányok kísérték a menyasszonyi vagy vőlegényi díszbe öltöztetett halottat. A Dunántúl egyes tájain a halott vivők egy-egy szőtteskendőt kaptak a halott „jussából", és a szemfödőt a keresztanya vette „nászi ajándékul".

36 A ravatal és a halóruha színei párhuzamot mutatnak a gyásznál alkalmazott, a későbbiekben tárgyalandó színekkel. 2. A GYÁSZRUHA A gyász öltözete A gyászszertartás és a szertartáshoz tartozó öltözetek kialakításában ugyan a legnagyobb szerepet az egyház játszotta, amely saját színeivel döntően befolyásolta a gyász kifejezését, a köznépi gyászszimbolika kialakulásában mégis nagy szerepet kell engednünk az anyagadta lehetőségeknek is, a festési eljárások alakulásának, fejlődésének, hiszen a parasztság hosszú évszázadokig saját előállítású öltözetében gyászolt. A gyászruhák és gyászszínek századunk fordulójára kikristályosodott szimbolikája azonban nemcsak a köznépnél és hazánkban, hanem Európa-szerte hosszú folyamat eredménye. Leszámítva azt a minden bizonnyal zsidó hagyományba gyökerező és sporadikusan Dél-Európában, legtovább a 15. századi Itáliában gyakorolt szokást, hogy a férfiak durván összetákolt, férceit ruhákban gyászoltak,

37 a 14. század 29 APOR Péter, 1972. 67—68.; SZENDREY Zsigmond, 1938a. 420—421. 30 ZOLTAI Lajos, 1938. 314. 31 FÉL Edit—HOFER Tamás, 1966. 356—357. 32 FÉL Edit—HOFER Tamás, 1970. 136. 33 TAYLOR, Lou, 1983. 182—184. 34 KAROLYI S. László, 1979. 448. Címszó a Néprajzi Lexikonban.; A halott lakodalma a 30 év alattiakat illette csak meg, s felett az elhunytat vénlánynak, vénlegénynek tekintették, JUNG Károly, 1978. 140. 35 TAYLOR, Lou, 1983. 184. 36 PETÁNOVICS Katalin, 1971. 337. Galgamácsán az esküvő után közvetlenül elhunyt új asszonyt fátyolban kísérték ki a fiatal menyecskék a temetőbe, szintén a halott lakodalma szokáshoz kapcsolódva. GÖNYEY Sándor, 1940. 48. > 37 TAYLOR, Lou, 1983. 79. 345