Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Szenti Tibor: A nő szerepe a dél-alföldi betyárvilágban

Roíról jött és mint „Betyár Leány" Palócz Istvántól teherbe esett annak vásárhelyi szállásán.

20 1767-ben Sugár István 27 éves vásárhelyi katolikus több rendbeli betyárkodásért állt a megyetörvényszék előtt és elbeszélte regényes élettörténetét. Ebből megtudjuk, miként szerzett és tartott magának szeretőt: „[...] egy éjszaka bé jöttem Vásárhelyre Gál Katát ki szólítván hazábul magammal el vittem Szegedre valamely Csicsadó más képpen Palatus János nevű Gazda házához, s ot hagyván eötet varrásával fonásával élt, néha bé járogattam hozzája, hogy osztan tőlem teherben eset Paroohiara Vásárhelyre jőt [.. .]"

21 Ahogy a betyár szeretőjének sem volt könnyű az élete, úgy a feleségének sem. 1857-ből származik az a jegyzőkönyv, amelyben Vékess Imre 46 éves katolikus mezei gazda, egykori pusztai kapitány elbeszélte, hogy 1849-ben miként kísérelte meg elfogni Rózsa Sándort: „Az ebek által észrevétettvén, Kijött Rózsa Sándor neje, kitől kérdeztem kivan a Tanyán, — felelte a Gazda, 's második kérdésemre hogy ki a Gazda viszonzá, a Sándor. Erre elhelyeztem a katonaságot [és lövöldözni kezdték...] Rövid idő alatt a felesége kijött kérve hogy ne lövödőznének be a házba mivel gyermekeit agyon lőhetnék, férje Rozsa Sándor pedig már úgy is elment."

22 A dél-alföldi betyárvilágban betöltött következő női szerep volt az orgazdaság és a rablott vagy lopott tárgyak, kincsek rejtegetése. 1766-ban „Mérey Kata Péteri cserepes nevű Vendég fogadónak arendatora, mint egy 42 Esztendős Csongrádon fogatott el, mint orgazda." Két betyárt üldözött a vármegye: Bezdán Jóskát és Kiss Pistát, akik a csárdába lopott lovakat vittek, amelyeket a korcsmárosnő tartott, bújtatott. Amikor vallatták, konokul tagadott: „[...] senkinek Tolvajságát nem tudom, és senkinek or=Gazdája nem vagyok."

23 A bűnrészesség rábizonyosodott. 1779-ben Nagy Andrásné Pasit Kata 35 éves vásárhelyi kálvinista asszonyt vallatták az úriszéken: „Mi végre vagyon Istállódba azon Tolvaj gödör?" — kérdezték tőle. „Répás verem volt" — válaszolta. „Mit keresett benne a lopott Süveg?"

24 1810-ben Pető János házát fölverték és a rablott holmit egy csongrádi öregasszonyhoz vitték elrejteni. Amikor az eset kitudódott, az asszony példátlan büntetést kapott. 15 forint pénzbírság mellett „Takács, másképp Mészáros Judithot tekintetbe vétedődven Öregsége, mely miatt a' Testi Büntetést ki nem alhatna, úgy nem kűlőmben büntetésébe tudódván az eddig el szenvedett 3 hónapi Tőmlőczőzése, még egy fél Esztendei Tömlötzre, minden héten két napi Böjtre oly móddal ítéltetni, hogy a' lopásnak hellyén Vasárnapi nap a' Templom Piatczán 1 óráig egy Fekete Tábla ezen Szavakkal, a' Ház fel Verők [ne] к Orgazdája, a' nyakába akasztasson, és ezen példás szégyen széket két izben, az az Szabadulása idejekor, is ki állani köteleztessen [.. .]"

25 Egyébként a 19. sz-ban mind gyakoribb „erőszakos ragadozások" során egyre többet szereplő — segítő és orgazda — nőket több perben „orgazdaszonságf"-nak nevezték. A pörbefogott nők nagyobb részét eleinte fölmentik. A bírák nem találják őket bűnösnek, mondván, hogy tetteiket jóhiszeműen követik el, pedig ez nem volt igaz ! 18 NÓVÁK László 1986. 101—102. 19 CsML SzF. IV. A. 53. a. 5.: 272. 1771. 23. 9*'. 20 CsML SzF. IV. A. 53. a. 6.: 179—181. 1778. 28 Xbr. 21 CsML SzF. IV. A. 21. b. 115.: 570—571. 1767« die 7» February. 22 CsML Sz. Megyehatósági iratok. Jegyzőkönyv. 1857. máj. 14. 23 CsML SzF. IV. A. 21. b. 115.: 527—528. 1766. die 16° Augusti. 24 CsML SzF. IV. A. 53. a. 6.: 361. 1779. die 22. Xbris. 25 CsML SzF. IV. A. 53. a. 9.: 115. № 13° és 14°. 1810. febr. 12. 280