Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Halász Péter: A ló és a szarvasmarha gazdasági jelentősége a moldvai magyaroknál

kezett fajtaváltás sem: a tarka marhák ökrei igényesebbek és kevesebbet bírók voltak, mint a magyar szürkék. Végezetül érdemes megemlíteni a szarvasmarha mellett a ló tartásának társadalmi vonatkozásait is. A lóval való fuvarozás ugyanis kiszélesítette a parasztember mozgási körzetét, s így közvetlenebb kapcsolatot tarthatott a külvilággal.

13 A lófogat, a jól gondozott szép ló nem volt közömbös a társadalmi -presztízs szempontjából sem.

14 Ebben azután a különböző nemzetiségek értékrendjében mutatkozó eltérések is érvényre jutottak: tudjuk, hogy Tolna megyében a németek gazdasági célszerűségből inkább a nehéz, hidegvérű lovakat tartottak, a magyarok pedig a könnyű, melegverueket részesítették előnyben, amikkel parádézni is lehetett.

15 Említettük, hogy a történelmi Magyarország keleti részében 1895-ben a szarvasmarha igázásának túlsúlya volt a jellemző: Il lóra átlagosan 3,1 ökör jutott. Erdély megyéi között azonban jelentős eltérések mutatkoznak. A tájegység középső és nyugati részén (Alsó-Fehér, Hunyad, Kolozs, Szolnok-Doboka és Torda-Aranyos megye) az ökrök száma több mint ötszöröse volt a lovakénak; északi, keleti és déli megyék nagy részében pedig az átlagosnál nagyobb volt a lovak aránya. Erdélyben nyilvánvalóan lassabban következett be a gazdálkodás feltételeinek változása, mint az ország nyugatabbra eső, különösen pedig a kö1. kép. Az 1 lóra jutó igázott szarvasmarhák száma Erdély vármegyéiben, 1895. 13 DOBROSSY István—FÜGEDI Márta 1983. 74. 14 VARGA Gyula 1985. 312. 15 ANDRÁSFALVY Bertalan 1973. 10—11. 27