Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Halász Péter: A ló és a szarvasmarha gazdasági jelentősége a moldvai magyaroknál

zépső vidékein. A térség északi (Beszterce-Naszód), valamint délkeleti (Szeben, Nagy-Küküllő, Udvarhely, Csík, Háromszék és Brassó) megyéiben a mezőgazdasági területek különösen csekély aránya, a domborzati viszonyok, az erdők és a fuvarozás kiemelkedő jelentősége okozta a lóállomány számának viszonylagos nagyságát. A mellékelt térképre pillantva azt is észre kell vennünk, hogy a magyarság által legnagyobb arányban lakott székelyföldi megyék azok közé tartoztak, ahol a lófogatnak viszonylag a legnagyobb volt a századfordulón a jelentősége. Egyben ezek a megyék azok, amelyek közvetlenül határosak Moldva magyarok által leginkább lakott vidékeivel (1. kép). AZ IGAERÖ SZERKEZETE MOLDVÁBAN A történelmi adatok szerint „a középkori Moldva híres volt ökreiről, lovairól, juhairól és sertéseiről".

16 Ez a sorrend — talán nem is a szerző szándékából — jól mutatja a különböző állatfajok jelentőségét a történelmi Moldvában. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy a moldvai állattartással foglalkozó forrásokban nem elhanyagolható súllyal szerepelnek az ott élő magyarok is. Már 1550-ből van adatunk arra vonatkozóan, hogy egy Ferenc nevű ember ökrökkel kereskedett. A marha és a ló nagy értékét mutatja egy 1632-ből való, Tatrosvásáron (Tg. Trotu?) kiadott dokumentum, mely szerint egy a közeli Dormánfalván (Dormaneçti) lévő „ocsina" (birtok) 45 aranypénzt, 2 borjas tehenet és 1 kancát ér.

18 BANDINUS püspök 1646-ból való leírásában megemlíti, hogy „Moldvában tehenet és ökröt megszámlálhatatlan sokat tartanak", de a lovakról nem szól.

19 CANTEMIR a XVIII. század elején megemlékezik ugyan a moldvai lovakról, de előbb ő is az ökrök ismertetésére kerít sort: „A hegyilakók ökrei aprók, míg a síkvidékieknek nagy csordaszám vannak igen kifejlett és szép szarvasmarháik, amelyekből évente több mint negyvenezret hajtanak fel Lengyelországon át Danckáig", s ezek annyi jövedelmet hoznak, hogy „a lakosság nemcsak megél belőle, hanem a törökök által követelt adókat is ki tudja fizetni."

20 Ugyanakkor a moldvai lovakra is nagyon büszke a történetíró fejedelem, ezeket állítólag nemcsak a lengyelek és a magyarok „halmozzák el dicsérettel, de maguk a törökök is, kik között az a mondás járja, hogy a perzsa ifjú és a moldvai ló mindennél kiválóbb".

21 Egy másik forrás szerint a XVIII. században Moldvának a marha és a ló egyaránt fontos exportcikke volt, évente 20 ezer szarvasmarhát és mintegy 5—6 ezer lovat vittek Sziléziába, Morvaországba és Brandenburgba.

22 A kivitel természetesen nem jelzi egyértelműen az állomány összetételét, ez esetben azonban — mint látni fogjuk — nagyon hasonlóan alakulnak az arányok. Az 1780-as években, mikor Moldva öt vármegyéje osztrák fönnhatóság alá került, népszámlálást és állatösszeírást végeztek a megszállt területen,

23 s ezekből az adatokból kiszámíthatjuk az 1 családra jutó lovak, valamint ökrök számát és a kétféle igavonó egymáshoz való arányát. A községsoros nyilvántartás pedig arra is le16 ICHIM, Dorinel 1987. 28. 17 IORGA, Nicolae 1982. 18 ICHIM, Dorinel 1983. 44. 19 DOMOKOS Pál Péter 1987. 456. 20 CANTEMIR, Dimitrie 1973. 59. 21 CANTEMIR, Dimitrie 1973. 60. 22 ICHIM, Dorinel 1987. 28. 23 Idézi DOMOKOS Pál Péter 1987. 103—106. 28