Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Zakariás Erzsébet: Asszonymunkák Erdőfülében

— Azt főddel s ganyéval. Azt a ganyét s a fődet a víz martjából összegyúrták, olyan jó vízifőd vót, s akkor meghintettük polyvával. Ezelőtt. De mostmán az sincs. Amikor megsíkáltuk, hintettük bé polyvával, hogy ragadjon belé, me úgy nem romlott olyan hamar. S akkor olyan szép színű vót. S amikor felsepertük, akkor öntöztük s sepertük. Mostmán teszünk linóleumot. Hogy többet kínlódjunk véle. — Milyen időközönként sikálták? — Legkevesebb három hétbe. Attól függött, hogy hogy romlott fel a ház födje. — Az nem vót hideg? — Nem. Nem vót hidegebb, mint ez. (Sz. J. B. J.) 16 A kerti munkát is el kellett végezni nagyhéten, ne maradjon el a más hétre. A szőnyegeket Karácsonyra is, Húsvétra is kimostuk, az ilyen pántlika szőnyegeket. A nagyszőnyeget is kimostuk, de azt csak Pünkösdre. S akkor a derekaljhuzatot, szalmazsákot, szalmát is tisztát tőtöttünk. (K. Zs. B. E.) 17 — Milyen napon szoktak mosni? — Mikor eső van, akkor. S ha nem, vasárnap. Ezelőtt szapulót raktak s mostak a Kormoson akkor. Ha ma nem vót annyi baj, ma felhántuk a ruhát s hónap kimostuk. De most már nem menyünk a Kormosra, most, itthon mosunk. (Sz. J. B. J.) 18 Ezelőtt mikor szapultunk, mostunk, akkor nekiálltunk a ruhát megdörzsöltük, az ingnyakokot, ahol piszkos vót, s akkor beleraktuk a kádba, s egymásra mind rea, s akkor terítettünk egy arra való lepedőt, azt mondtuk, hammas, akkor arra reatettük a hammut, megforráztuk egy cseberbe a hammut, összekavartuk. Felmertük a tetejire, s akkor előre nem tőtöttünk fövő vizet, hanem egyszer csak úgy forrót, osztán még melegebbet s utoljára harmadszor mán buzgó fövő vizet. S azokot mind tőtöttük bele s a kádnak a lyukjába olyan vesszőköt dugdostunk fel, olyan csorgót. S ott folyt le a víz. Ügy csorgott cseberbe s azt mertük vissza s azt a ruhát addig mertük, hogy úgy fel melegödött, mind a káposztásfazék. Na, akkor végeztük. A hammast béhajtogattuk, a kád széjiről, s akkor, ha vótak szép fehér ingok, új ingok, nem tudommi, azt is beáztattuk addig hideg vízbe, e megdörzsöltük szappannal, mivel, s akkor osztán mikor behajtottuk a hammast, akkor mán nem vót hamu, s az a lúg akkor a tetejire rea tettük azokat a szebbeköt, úgy hogy egy-két üst vizet öntöttünk csak rea, s akkor úgy elhagytuk s akkor reggel azt leszedtük. — Mennyi ideig tartott ez? — Mondjuk reggel nekifogtunk, felraktuk, délig összedörzsöltük s a kádat teleraktuk, s akkor kezdtük önteni, s estefeléig öntöttük. Úgyhogy ez ennyi. S akkor úgy hagytuk éjjel, s reggel mentünk mosni. A tetejiről a hammut kiöntöttük, hogy azt is ne cipöljük a vízre, s akkor feltettük a szekérkére s mentünk a vízre mosópaddal, s, kezdtük sulykolni a ruhát. Ügy melegön. Ütögettük s mártogattuk a vízbe. Télen es így mostuk. Osztán a tarkát azt megdörzsöltük a lúgba. Azt itthon is mostunk, tarkát. — Házi szappannal nem mostak? — Akinek vót úgy módja, az főzött. Ha került olyan hulladék, főztünk. Marólúgot kaptunk, s főztünk. — Azt mikor szokták főzni? — Azt akármikor lehet főzni, ha van miből. Há kellett hozza 6 1 víz, 3 kg zsiradék s egy kg lúg. Azt feltettük s összefőztüS. S akkor mikor kezdett főni, úgy, főtt-főtt, s osztán utoljára a lúg a tetejin feljött. Kilobbant s akkor elhagyjuk. S akkor a tetejiről leszedjük a szappant, s maradt a lúg. Én most es főztem. S ha nem, a botba vettünk. Akkor nem vót probléma, met akkor á botba lehetett venni szappant, s azzal megdörzsöltük a ruhákot. (F. A. F. J.) 19 Van vagy 8 drb disznónk, vagy 18 drb állat, ami a pajtába van, tehén, borjú, juh is van 10 darab, tyúk is van 30 darab. Ennek a gondja-baja, etetése, gondozása, betegség, minden jő közbe. Megszokottságból kezeljük is őket, mit régen mondtak a régiek. Ezt főzz, azt főzz, teát főzz, minden. Kezeljük őket, mikor betegek, tudjuk már mi kell a tehénnek mikor fáj a hasa, rúg a hasához s fekszik le s nem eszik. S így mozgolódik. Lefekszik s felkel, lefekszik s felkel, ö nem tudja 272