Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)
Zakariás Erzsébet: Asszonymunkák Erdőfülében
a család önfenntartásának fizikai, szellemi, lelki vetületeit fogják át, illetve a család tágabb közösségben érvényes reprezentációs szintjének megőrzését érintik. Ezeknek itt csak vázlatszerű bemutatására vállalkozunk. 1. A táplálék előállításával kapcsolatos tennivalók 2. Az öltözet és különböző textíliák előállítása 3. A család fizikai és lelki higiéniája 4. Gyermeknevelés 5. A család társadalmi reprezentációjának a biztosítása. 1. A táplálék előállításával kapcsolatos tennivalók A hagyományosan gazdálkodó családok táplálékuk túlnyomó részét maguk állították elő. A táplálék előállítására irányuló tennivalók a család fizikai tevékenységének a nagy részét jelentik, hiszen a földművelés, az állattartás, a zöldségtermelés, a ház körüli munkák nagy része mind közvetve vagy közvetlenül a táplálék biztosítását célozza. E cselekvéssorok közül itt csak néhány kerül bemutatásra. Erdővidéken alapvető táplálék a kenyér. A kenyérsütéshez szükséges búzát maguk termelték. Amikor még ugaroltak (az I. világháborúval lett vége az ugarrendszernek) a nyár folyamán előkészítették az ugart az őszi szántásra. Szántáskor, ha az nem lóval történt, hanem ökörrel vagy tehénnel, az asszonynak vezetni kellett az állatokat, a férj az eke szarvát fogta. A búzát régen nem sorba vetette a gazda, hanem a vállára akasztott tarisznyából szórta a földre. Júliusban megérett a búza, Anna nap (júli. 26.) után kezdték aratni. Ha nagyon rájártak a madarak a búzára, fogadtak egy gyereket, hogy riogassa a madarakat. Régebben az asszonyok, sarlóval arattak. Aztán, hogy gyorsabban menjen a munka, a férfiak kaszával levágták a búzát, az asszonyok pedig kévébe szedték utánuk. A kévéket asztagba rakták, megszáradt, majd hazahordták és a csűrben cséphadaróval kicsépelték. A tiszta búzát a padláson gabonatároló szuszékokban tartották, onnan vittek őrölni, ha lisztre volt szükségük (Adattár 1). Sok helyen az idén, 1991 nyarán is kaszával arattak! (Adattár 2). Kenyeret a szükségleteknek megfelelő időközönként sütöttek, lehetőleg a hét utolsó napjain. (1. kép) A kenyérsütés kizárólag az asszony feladata volt. Este kovászoltak, reggel dagasztottak, délben-kora délután bevetették a kenyereket (Adattár 3). Ha nagy dologidő volt, éjszaka sütöttek (Adattár 4). A kenyeret betakarva, hűvös helyen tartották. Megszegéskor a késsel keresztet vontak az aljára, s mondták: „Áldd meg Uram s szaporítsd meg Szegényök számára s nekünk es!" Kenyeret az asszony csak a gyermekeinek vághatott. A férfi akkorát kanyaríthatott belőle, amekkora jólesett. (Adattár 5) Ha fogytán volt a kenyér hirtelen puliszkát főztek. A kukoricalisztből készített puliszkát túróval tejjel egyébként is szívesen fogyasztották. A kukorica, a búza, a burgonya a termesztett növények közül a három legfontosabb, hiszen a táplálkozás leggyakoribb alapanyagai és az állatok takarmányozására is használták a zab, rozs, árpa mellett. A háziállatokat elsősorban húsukért nevelték (disznó, juh, szarvasmarha, szárnyasok), de a tej (tejtermékek: tejföl, túró, sajt stb.), tojás, gyapjú, toll is fontos termékei és egyben alapanyagai voltak az önellátó gazdaságnak. A különféle tejtermékek készítéséhez minden gazdasszony értett. A háziállatok hú264
