Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Zakariás Erzsébet: Asszonymunkák Erdőfülében

sának a feldolgozása és tárolása is az asszonyok tudása, hozzáértése szerint történt. A táplálkozáshoz szükséges zöldségfélék a mezőn is, a kertben is egyaránt termelhető paszuly (zöldpaszuly és szemespaszuly formájában is gyakran fogyasztották), káposzta, gyökérzöldségek. A ház közelében lévő kertben inkább olyan növényeket termeltek, amelyből kevesebb kellett vagy gyakoribb gondozást igényeltek: murok, petrezselyem, zeller, karalábé, retek, saláta, paprika, paradicsom, hagyma, tárkony, kapor, csombor, esetleg sóska, spenót, karfiol, mák, cékla (2. kép). Ezekből amit tudtak „elrakták télire, hogy legyen mihez nyúlni". A mezei és kerti növénytermesztés technológiáját az asszonyok anyjuktól, anyósuktól tanulták, illetve sok mindent maguk is „kitapasztaltak". Késő ősszel, Halottak napja előtti héten „elrakták a káposztát". Nagy, fából készült káposztás kádakba. A külső levelektől megtakarították, torzsáját kivájták, és helyét megtöltötték sóval. Kaprot, csombort raktak közéje, sokan tormát is, és a fejeket szépen belehelyezték a kádba. Két-három nap múlva „ellevezték", azaz feltöltötték tiszta vízzel. Amíg a leve megsavanyodott, addig naponta forgatták rajta a vizet. így december elejére, de Karácsonyra biztosan megérett, megsavanyodott a káposzta és főzhették belőle a közkedvelt töltött káposztát. Erdővidéken viszonylag kevés gyümölcs termett meg. Inkább csak alma, körte, szilvafákat találunk a kertekben, néha pedig egres- és ribizlibokrokat. De a környező erdőben az asszonyok kedvvel gyűjtögettek málnát, szedret, áfonyát, csipkebogyót, erdei epret és ezeket szívesen be is főzték. Gombát is gyűjtöttek, különösen szénacsináláskor, vagy ha amúgy útjukba került, mert csak gombászni elmenni soha nem jutott idejük. A szekfűgombát, rókagombát, csiperkét, keserűgombát ismerték és fogyasztották. Kenyeret sütni egészen kicsi leánykorukban (10—12 évesen) megtanultak, a főzés titkait is eltanulták édesanyjuktól, mert nagy szégyen lett volna, ha a férjhez menendő leány nem tudott volna sütni-főzni. Mégis, fiatalasszony korában keveset főzött az asszony, akkor rá inkább mezei munkaerőként volt szükség. A falusi háztartásokban, főként az állatok etetése miatt, korán keltek és korán reggeliztek. Általában tejet, tejterméket, tojást, szalonnát, lesütött húst, puliszkát fogyasztottak reggelre. Déli harangszókor ebédeltek, ha lehetséges volt, meleg, főtt ételt, de dologidőben száraz ételt pakoltak és azt vitték magukkal (Adattár 6.). Délután a mezőről hazatértük után 5—6 óra körül uzsonnáztak. Az ételek, az étkezések előkészítése mindig az asszony dolga volt. (Adattár 7.) Minden anya, feleség ismerte a családja kedvenc ételeit és igyekezett családtagjai kedvébe járni. Előfordult, hogy kaszáláskor az édesanya otthon előkészített süteményt vitt a mezőre, hogy kedvébe járjon a munkásoknak. (Adattár 8.) Régen nem volt elterjedt a sok türelmet, időt igénylő sütemények készítése. Lakodalomba, keresztelőbe, eljegyzésre, egyéb ünnepi alkalmakra inkább csak fánkot, kürtöskalácsot, csörögét, rétest, esetleg piskótatésztát sütöttek, a nagy ünnepeket pedig mindig kaláccsal tisztelték meg. 265