Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Szabó László: Család-, üzem- és munkaszervezet Kecelen a XIX. század végén és a XX. század elején

nemhez, tudáshoz és fizikai erőhöz. A tanyán a gyermekek munkája nemüktől függetlenül az állatok pásztorolása volt. „Nem keltünk olyan nagyon korán. mert a harmaton nem lehetett legeltetni. De azért nem lehetett lustálkodni, mert a disznót már előbb kihajtottuk, hogy kiganézhassunk. Nekünk kellett a baromfi ólat is pucolni. Rendszerint nem otthon reggeliztünk, hanem vittünk egy darab kenyeret, szalonnát, de sokszor csak babos (kenyeret (a megfőtt ba­bot két kenyér közzé tettük) és avval el voltunk kint itatásig." A gyermekek 12 éves korig mindig az állatokkal voltak. Nagyobb gazdák pásztorgyereket fo^­gadtak, ha nem volt saját gyermekük, unokájuk, akire a munkát bízzák. Ezek a pásztorgyerekek szigorúbb munkarendet követtek, de szerepük a családi gaz­daságban nagyjából azonos volt a saját gyerekével. A szigorúbb munkarend, kissé túlhajszolt munka azonban számos kislétszámú családnál ugyanúgy meg­volt. „Kilenc éves koromban szegődtem el pásztornak, őrizni kellett egyszer a libákat, máskor a disznókat, aztán a teheneket. Egyiket becsuktam, a másikat kiengedtem... Amikor már világosodott, föl kellett kelni. Előbb a nagyjószág­nak az alját köllött kiigazítani, szóval kiszedni alóla és tiszta szalmát alá tenni. Hát mán mikor fejős volt később meg is fejtem. A nagyjószág délig kinn volt. Akkor behajtottam és délben ki a libákat. Csak fordult vele egyet-kettőt az ember, az gyorsan legelt. Ebédre behajtottam. A tehenek addig be voltak csukva. Ebéd után kihajtottam a teheneket. Este vissza fejeshez. A libákat csak egyszer délben hajtottam ki. Nem pányván legeltek a tehenek, hanem szaba­don ...". Erősebb, 12 évet meghaladó gyermeket aztán már az állatok körül, a lányokat a házi munkáknál mindenre befogták: „Miikor már úgy 12 éves vol­tam 8—10 tehénre való répát meg kellett tisztítani. Az ólakat kellett takarítani és az asszonyokkal kapálni a szőlőbe." A serdülő korú fiú és lány, s főként az eladó lány és nagy legény munká­ját használták ki leginkább a családban. Nemsokára elmentek, s ki kellett hasz­nálni azt az időszakot, amikor komoly gazdasági hasznuk volt. „Egy 15—16 éves legény ember már mindent csinált: kaszált, aratott, a jószággal minden munkát elvégzett, szántott, fuvarozott. Persze a piacra, vásárra nem egyedül ment, ha­nem az apjával vagy nagyapjával. Tapasztaltabb öreggel. A nagylány is elvég­zett mindent a ház körül, a kukoricát, szőlőt kapálta, kötözött, ö bánt az apró­lékkal is. Még akikor nem volt kerékpár, gyalog járt be az anyjával a piacra. Tejet, tojást, túrót, néhány csirkét bevitt. Bizony jó messziről kellett menni. Mi^ korra férjhöz ment, akkorra már mindenhez értett a legény meg a menyecske is." „Azt lehet mondani, hogy leszámítva a téli időket a legtöbbet dolgoztak az olyan nagy lányok, meg katonaság előtt álló legények. Mindent végeztek, amit csak kellett. Ma már nem tudják azt a fiatalok. Mikor például szőlő alá forgat­tunk. Az kemény munka volt még a téli időben is." Hogy milyen szigorú rendje volt mindennek, még ha mereven nem is külö­nültek el egymástól a munkakörök, feladatok, jól mutatja az alábbi leírás, amely a munkát és az ünnepet, mint szigorú rendet kikényszerítő tevékenysé­get hangsúlyozza: „Megvolt minden tanyának a belső rendje. Látástól vakulá­sig ment a munka egész héten, főképp az állatállománnyal. Egész héten dolgoz­tak, szombat délig rendes munka volt. Szombat délben megebédeltek, általában pont 12 órakor. Az egész család asztalhoz ült. Utána a nők mostak, vasaltak, készültek a vasárnapi misére. A férfiak takarították az udvart, a tanya környé­két. „Szombat estére kelve a tanya ragyogott a tisztaságtól, a rendtől. Persze maguk az épületek is: az asszonyok, a menyecskék általában kora tavasszal, húsvétra, mindig nagyon szépen kitakarítottak. Hófehér, ragyogó falak, minden kívülről, belülről. Nyáron Szent István környékén, aztán ősszel megint rendbe­223

Next

/
Oldalképek
Tartalom