Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Szabó László: Család-, üzem- és munkaszervezet Kecelen a XIX. század végén és a XX. század elején

mák hiányát, a hagyományos közösségi kultúra családi kultúrává való szétesését. A mostoha természeti körülményekkel vívott állandó harc is kikényszerítette a racionálisabb szemléletet. S végül vegyük figyelembe, hogy a tanya bizonyos felfogás szerint racionális, kapitalisztikus tendenciákat érvényre juttató paraszti üzem, amely csak századunkban vált az elesettség, kulturálatlanság szimbólumává néhány vidéken.

36 A vélt munkák kis jelentősége miatt éppen ezért a munkaszervezetnek csupán a racionális oldalát, az úgynevezett valóságos munkákat veszem vizsgálat alá, s e kategóriából is csupán a jelentősebbeket mutatom be részletesen. A keceli család- és üzemszervezet önmaga mutatja, hogy a munkaszervezet legjelentősebb alapformája a családi munka. A többgenerációs kis- és nagylétszámú család napi tevékenységének részét a birtokos kategóriában a családi munkák tették ki, s minden más munkaszervezeti forma ezzel állott kapcsolatban, ezt egészítette ki. Csupán bérmunkára alapozott életmódot a nincstelenek azaz a zsellérek éltek, bár a legtöbbjüknek néhány száz négyszögöles kertje, egy-két holdas birtoka is volt, s ez a családi munkák lehetőségét e kategóriában is megteremtette.

37 Mivel a közösség gazdaságilag meghatározó, s legszélesebb része a pógárság, azaz a középparasztság volt, így e rétegből kiindulva ismertetjük a munkaszervezeti formákat.

38 A többgenerációs kiscsalád az öreg pógár vagy gazda vezetésével egy munkaszervezeti egységet is alkotott. Az öreg pógár akár velük élt, akár már kommenciót élvezett a faluban, általában meghatározta az egész gazdaság működését, ö alakította ki a földek ismeretében a vetésterületet, ő döntött új beruházásokról, állatok adásáról és vételéről, s naponta kiadta a vele együtt élő fiainak, menyeinek a munkát, amely fizikailag terhesebb volt az övénél, s kevésbé önálló. Ha nem örvendett is jó egészségi állapotnak, bizonyos minőséget meghatározó munkákat fenntartott magának, s állandó ellenőrzést gyakorolt. Rendszerint a lovakkal foglalkozott, mert — főként ha a városban lakott — ő használta legtöbbet közlekedésre. Lőcsös kocsival csak a tanyai öreg pógárok közlekedtek, mert mindig vittek valamit a piacra, faluba vagy hoztak magukkal bent vásárolt dolgokat. Aki azonban a faluban élt, annak — ha tehette — már kétkerekű kocsi járt, sőt a legnagyobb gazdáknak fédères csézakocsi. A lovakat az ilyen gazdák a falubeli ház istállójában tartották, s legfeljebb nagyobb munkák idején adták ki a tanyára. A gazda a gyümölcsösben is a minőségi, meghatározó munkákat végezte, s irányított: „Mindig ketten permetöltünk apámmal. 6700 öles darab szőlő volt. Délben megálltunk ebédelni és apám akkor fogja és el kezd sétálni a szőlőben. Mondom: mit csinál? Hát nézelődök. Hát egész nap mi az isten csudáját csinált akkor? Azt mondja, hogy б akkor nem tudja megnézni. Nem tudom hány tő van a 6700 ölben, de sok. Apám minden tőkét tudott. Ő metszette egyedül az egészet, de azt aztán tudta ...". Az öreg pógár felesége az öregmama már korántsem rendelkezett ekkora hatáskörrel s hatalommal. A gazdaság üzemszervezetén belül azonban a háztartásnak ő volt az irányítója, vezetője, ö főzött az egész családra, amíg bírta magát, a kiskorú, még munkaképtelen gyermekek irányítója, nevelője is volt. Nem lehet azonban azt mondani, hogy a menyek az б fennhatósága alatt állottak. 36 HOFFMANN Tamás, 1975. 37 A használt fogalmakhoz lásd: SZABÓ László, 1968.; SZABÓ László, 1969.; A magyar néprajzi lexikon megfelelő címszavai. 38 FÉL Edit—HOFER Tamás, 1969. hasonló módszert követ Átány leírásakor. Magam ezt az elvet egy közösség kutatásához más alapokról kiindulva szintén kidolgoztam: SZABÓ László, 1970. 221