Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Kodolányi János: Uráli nyelvű vadászok Észak-Eurázsiában

vadászat módjának és a közlekedésnek is az erdei viszonyokhoz, valamint az állatok megközelítéséhez kellett igazodnia. Az erdős területeken tehát elsősorban a gyalogos vadászat terjedt el, bár kisebb mértékben előfordult a rénszarvas, a kutya, sőt, a ló alkalmazása is. A rénszarvastartó kultúrájú tundra vidéke kedvezett a nomád vadászatnak. A vadászkultúra lehetővé tudta tenni kisebb-nagyobb népcsoportok fennmaradását évezredeken át is, a kultúra fejlődéséhez azonban nem tudott elegendő alapot teremteni. Számukra nemcsak a fejlődés, hanem a megmaradás kérdését vetette föl, hogy képesek-e áttérni a termelő kultúrára. Ez az áttérés azonban egyenlő volt a vadászkultúra feladásával. A vadásznépék kultúrája csaknem minden esetben kiegészült más kultúrával is, noha a korábbi évszázadokban nem okvetlen termelő kultúrával, hanem elsősorban gyűjtögetéssel és halászattal. A fejlődés folyamata azonban mindinkább előtérbe állította a termelő kultúrát. Az átalakulás voltaképpen már a XVIII—

XIX. században elkezdődött, azonban korunkban bontakozott ki igazán. Míg az egykor az Uraitól nyugatra élő uráli nyelvű népek anyagi kultúrájának a fejlődésében korábban következett be a termelő életmódra való áttérés és az eredeti vadászkultúra háttérbe szorulása, a szibériai népeknél később ment végbe ez a fejlődési folyamat. Ebbe a folyamatba voltaképpen beletartozott a rénszarvastartó kultúra elterjedése is. A rénszarvas, mint háziasított igavonó és teherhordó állat elősegítette a vadászkultúrájú népcsoportok szétrajzását, majd önálló hús- és bőrtermelő kultúrává fejlődvén, háttérbe szorította a vadászatot. A földmívelő és állattartó (szarvasmarha, ló) kultúra térhódításának határt szabtak a természeti (éghajlati és földrajzi) viszonyok, tehát jelentős kiterjedésű területeken, gyűjtögetéssel és halászattal kiegészülve tovább élt a vadászkultúra. Ezeken a területeken csak az iparosítás volt képes megváltoztatni a hagyományos életmódot s volt képes olyan kultúrát adni a helyébe, amely tovább tud fejlődni, anyagi javaikkal bőségesebben el tudja látni a társadalmat, meg tudja teremteni a biztonságot, valamint a társadalom továbbfejlődésének a lehetőségét. IRODALOM AHLQVIST, A. 1383 Unter Wogulen und Ostjaken, Reisebriefe und ethnographische Mittheilungen. Acta Societatis Scientiarum Fennicae Tom XIV. Helsingfors. CASTRÉN, M. A. é. n. Reise nach Sibirien in den Jahren 1845—1849. H.n. (1856.) M. Alexander Castrén's Reiseberichte und Briefe aus den Jahren 1845—1849. Herausgegeben von Anton Schiefner. St. Petersburg. GEORGI, J. G. 1776 Beschreibung aller Nationen des Russischen Reichs, ihrer Lebensart, Religion, Gebräuche, Wohnungen, Kleidungen und übrigen Merkwürdigkeiten. St. Petersburg. FINSCH, O. 1879 Reise nach West-Sibirien im Jahre 1876. Berlin. GUNDA Béla 1937 Előzetes jegyzetek az íjjas csapdák néprajzi problémájához. NÉ XXIX. 439—442. 1939 Néprajzi vonatkozások régi vadászkönyvekben. NÉ XXXI. 248—260. 1943 A néprajz és a magyar őstörténet. In: A magyarság őstörténete. (Szerk.: Ligeti Lajos). Budapest. ITKONEN, T. I. 1948 Suomen lappalaiset vuoteen 1945. Porvoo-Helsinki. JANKÓ János 1898 Napló. Kézirat. Néprajzi Múzeum. EA 1589, 1593, 4141, 4142. 199