Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Kodolányi János: Uráli nyelvű vadászok Észak-Eurázsiában

zsákhálót tettek elé, majd megzavarták, mire a coboly, menekülvén, a hálóba került.

36 A XIX. században már nem említik. Farkasra és rókára vadásztak fatörzsekből, gerendákból készült csapdával. Pallas említi ezt az eljárást. Cövekkel támasztották föl a fatörzseket, a cövekre dögöt kötöttek. A vad a dögöt meg akarta kaparintani, ezzel elmozdította a cövekest, s magára rántotta a fatörzseket.

37 Ismerteti Sirelius, sőt, fényképet is készített, tehát használták még a XIX. század végén is. Vadászcéljaik között fontos helyet foglaltak el a vízimadarak is. Elejtésükre a tűzfegyvereken kívül más eljárásokat is alkalmaztak. Közéjük tartoztak a hálók, amelyeknek főleg a vadkacsák megfogásában volt fontos szerepük. Említi ezt a vadfogási eljárást Ahlqvist.

38 Sirelius szintén megemlékezik arról, hogy az obi-ugorok „vízimadarat nagy mennyiségben fognak tavaszi vonuláskor hálóval, és vedléskor, hálófalnak hajtva".

3y Sireliusnak az az adata arra vall, hogy a hálót két funkcióban is használták: tavasszal, mit sem téve megvárta^ hogy a vonuló madarak nekirepüljenek, vedléskor pedig nekihajtották őket.- ; ч A vadkacsa elejtésének másik módja a hurkos vadászat volt. Említi Sirelius is 40 Voltaképpen hosszú zsinórra fűzött lószőr hurkokat használtak. Átvezették a vízen, hogy az arra úszó vadkacsák lába a hurokba beleakadjon. A vadkacsavadászat kiegészítő észközei közé sorolhatók a csali kacsák, amelyek segítettek a vadásznak a kacsa tőrbeejtésében. Fából faragták kacsa alakúra, vagy éppen kitömött kacsabőrt használtak erre a célra. Ismertetett anyagunk eléggé bizonyítja, milyen fontos helye volt az obiugorok életében a vadászatnak. Településhelyeik jó része Szibériának vadban gazdag területeit foglalta el, tehát már maga ez a körülmény is segített a vadász életmód kifejlődésében. Eltekintve a saját házi szükségletektől (ruha, takaró, táplálék stb.) vadászatuknak értékesítési céljai is lehettek. A nagyobb arányú prémvadászat kialakulását nem kapcsolhatjuk az oroszok megjelenéséhez, azt azonban föltehetjük, hogy bizonyára hozzájárult intenzitása növekedéséhez: Vajon az orosz uralom előtt az obi-ugor területek teljesen ismeretlenek lehettek a prémkereskedők számára? Semmi esetre sem. Az íjas csapdák kérdéseivel több alkalommal foglalkozott GUNDA Béla. ö vette észre, hogy „az észak-eurázsiai íjjas csapdák formája nem egységes. Ha figyelmesen megvizsgáljuk azokat, két fő formát vehetünk észre. Az első formánál a csapda teste tömör fa lap, a másodiknál pedig fa keret, amely gyakran villásan szétágazik, hogy az állat útjában a földbe lehesen szúrni. Tehát a fölállítása függőlegesen történik. Ilyen a finnek, vogulok, osztjákok és szamojédok íjjas csapdája."

41 A villás formát régibbnek tartja, mivel nagy területen, a cseremiszektől és az osztjákoktól az ajnukig kimutatható. Másutt megállapítja: „Finnugor és szamojéd népeknél való intenzív elterjedése és az ősszibériai népekig való előrenyomulása csakis arra utal, hogy eredetileg olyan vadászkultúra komplexumnak volt a tartozéka, amelyet ősfinn-ugor-szamojéd népek hordoztak s ők voltak az íjjas csapdák feltalálói eurázsiai kultúrtalajon."

42 Ujabban KOROMPAY Bertalan foglalkozott legtöbbet és legbehatóbban az íjas csapdák 36 PALLAS, III. 88. 37 PALLAS, III. 88. 38 AHLQVIST, 216. 39 SIRELIUS, 1928. 357—8. 40 SIRELIUS, 1928. 357. 41 GUNDA, 1937. 439. 42 GÜNDA, 1939. 252. . 192