Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)
Kodolányi János: Uráli nyelvű vadászok Észak-Eurázsiában
rénszarvas tartás. Népenként és földrajzi elterjedés szerint hol az egyik, hol a másik került fontosabb vagy kevésbé fontos helyre. Valamennyien többségükben az erdős övezetben éltek, életmódjukra tehát ez a természeti környezet döntő hatást gyakorolt. Ebben az övezetben a vadászatnak és a halászatnak volt nagyobb jelentősége, a rénszarvas tartásnak pedig az erdei változata terjedt el. A tundrái környezet, valamint éghajlat leginkább a nyenyecek, a tundrád enyecek, valamint a nganaszánok műveltségében hagyott nyomokat. Az előbbi kettőnek az esetében a rénszarvas tartás vadászattal és halászattal egészült ki, a nganaszánok pedig főleg rénszarvas vadászattal tartották el magukat. A tomszki szamojédokról, a szelkupokról Castrénnak köszönhetünk értékes megfigyeléseket, ősszel mindenki otthon tartózkodott s az eljövendő vadászat előkészületeivel foglalkozott. Amint beköszöntött a tél, az egész helység útra készült. Minden család megrakta kis szánját élelemmel, ruhával, baltával, késekkel, vadász felszereléssel, nyírkéreg sátorral és egyebekkel. A szánra tették a kisgyermekeket is. Ezután 2—3 kutyát fogtak be a szán elé. Az apa, a családfő vezette a menetet, sível, őt követte a család többi tagja, szintén sível. Több napig tartó utazás után érkeztek a vadászterületre. Minden nap reggeltől estig vadásztak. Hetekig tartó vadászgatás után tértek vissza. Amikor a jég elolvadt, kis csónakjaikon halászni indultak. Az éjszakákat nyírkéreg sátor alatt töltötték. A halászat szeptember elejéig tartott, amikor megkezdődött a fajd vadászat, valamint a bogyók és a cédrusfenyő magjának gyűjtése. Ennek végeztével ismét halásztak, míg a vizek be nem fagytak. 23 LEHTISALO a tundrái, valamint az erdei nyenyecek között végzett kutatásait azzal foglalta összeg hogy a voltaképpeni nyenyecek sátorlakó nomadizáló rénszarvas tartók, vadászok és halászok. A többségük tundrái nyenyec, főleg rénszarvas tartással foglalkozik, ezenkívül csekély mértékben vadászattal és halászattal. A kisebb nyenyec cso-. portok az erdei nyenyecek, az erdős övezet lakói, főleg halászattal és vadászattal foglalkoznak, kevés rénszarvast is tartanak. 24 A szamojéd nyelvű, valamint az obi-ugor népek kultúrája között több kölcsönhatás mutatható ki, részint kölcsönös összeolvadás eredményeként. A legjelentősebbnek azt kell tartanunk, hogy minden bizonnyal a szamojédok terjesztették el a rénszarvas tartást Északnyugat-Szibériában, tehát az obi-ugorok között is. A korábbi életmódot nemcsak átalakító, hanem bővítő jelentősége is volt ennék a hatásnak. Viszonylag sok és megbízható forrás tájékoztat a lappokról. A XVII. században SCHEFFERUS az életmódjukat ismertetve a vadászat fontosságát emeli ki. A férfiak kizárólagos foglalkozásának tartja. 25 Tájékoztatása szerint a vadászat módját meghatározta az évszak, valamint az állatfajta. A vadászaténál kevesebb teret szentel a halászatnak és a rénszarvas tartásnak. Legfontosabb forrásaink szerint a lappok' évszázadok óta rénszarvas tartók, vadászok és halászok voltak. Rénszarvas tartó kultúrájuk azonban csak az utóbbi két évszázadban fejlődött nagy csordákat tartó állattartássá. Az uráli népek közül az obi-ugorokat a XIX— XX. században is vadászhalásznak tartjuk. Némely csoportjaiknál a vadászat, másutt a halászat volt első helyen, míg a vadászat esetében a halászat, az utóbbi esetében pedig a vadászat a kiegészítő foglalkozás. Nem állapítható meg, hogy a tajga övezetében mi okozta ezt a differenciálódást, főleg az nem állapítható meg, mikor alakult 23 CASTRÉN, 1856. 192—193. 24 LEHTISALO, 1932. 25 SCHEFFERUS, 311. 189
