Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Kodolányi János: Uráli nyelvű vadászok Észak-Eurázsiában

ket azzal jellemzi, hogy azok már állattartók, földművelők, kereskednek. A vadászat és a halászat pedig már csak mellékfoglalkozásuk.

13 Tudósításait igen hasznosan egészítik ki REGULY feljegyzései. „Az ember itt csak a vadászatot és a halászatot ismeri, csak e két forrását a szerzés és táplálkozásnak, állatok bőrével ruházkodik, a ló helyét az iramszarvas pótolja."

14 Az északi osztjákokról a következőket írja: „Az erdőséggel, mely a Vojkár vizétől, mint a jegenyefenyvek határától fogva mindinkább ritkul és elsatnyul, míg a szélesség 67. foka alatt teljesen elvész: a vad is fogy és végre megszűnik: a vadnak határa pedig határa a vadásznak is. Itt tehát a vizekbeni gazdagság s a steppék természete határozza meg az életmódját s őt a folyók mellett halásszá, a steppe síkján irampásztorrá teszi."

15 (A steppén itt természetesen tundrát kell érteni.) AHLQVIST vadásznépként említi a vogulokat.

16 Megemlíti, hogy északon, a Szoszvánál a halászat az életmód fontos része.

17 A Lozva és a Pelim menti voguloknál földműveléssel és csekély mértékű állattartással is találkozott. Az osztjakokról szólva kiemeli a halászat elsőrendű fontosságát.

18 A vadászatot téli foglalkozásnak tartja. SIRELIUS a két nép életmódjáról egy helyen ezt mondja: „Az obi-ugor népek zöménél a vadászat és a halászat a legfontosabb ág."

19 Másutt a sommás fogalmazás helyett pontosabb részletezésre törekszik. „Az obiugor viszonyok megfigyelése tehát arra az eredményre vezet, hogy eltekintve az északabbi rénszarvas tartó módoktól, keleten a le nem telepedett törzseket találjuk... Az intenzívebb halászat és végül marhatartás a délnyugati területen letelepedetté tette a lakosságot."

20 Megállapítja azt is, hogy a földművelés majdnem minden osztják és vogul számára ismeretlen.

21 A tobolszki múzeum katalógusában a következő összefoglalás található: „A tundra és az erdő felsorolt termékei lehetővé teszik az ember számára itt az életet. A vadászat, a halászat, a rénszarvas tartás, a cédrusmag és a bogyók gyűjtése a fő és természetes helyi foglalkozás, biztosítja az osztjákok létét lakóhelyük kiterjedt területének részein. A földművelésre itt majdnem semmi alkalmas hely nincs: a rosszul termő nedves és hideg talaj nem teszi lehetővé a szántást az osztják földön, a dél kivételével, az Irtisnél és a Kondánál, ahol valamennyire lehetséges... Azok az osztjákok, akiknek jelentős számú rénszarvasuk van, nomádok." Máshol ezt írja: „A Vachnál az osztjákoknak nincs sem hajlamuk, sem hajlandóságuk semmiféle más foglalkozáshoz a vadfogáson kívül: a szabad kóborlás nekik a legkedvesebb."

22 Nem szükséges tovább sorakoztatni azokat a leírásokat, amelyek az obiugorok XIX. századi s azt megelőző korú kultúráját mutatják be, s amelyek alkalmasak annak az állításnak az igazolására, hogy ez a kultúra lényegében vadász, halász, gyűjtögető és rénszarvas tartó kultúra, s nem egységes. Ez a kultúra szerves része az észak-eurázsiai népek kultúrájának, különféle okokból származó különféle változatokat tartalmazva. A különböző szamojéd nyelvű népek alapkultúrája, a múltba visszatekintve sem egységes. Altalánosságban kiemelhető a vadászat, a halászat, valamint a 13 CASTRÉN, 1849. 123. 14 Reguly-Album, LXXXV. 15 Reguly-Album, XCVI—XCVII. 16 AHLQVIST, 161. 17 AHLQVIST, 161. 18 AHLQVIST, 164. 19 SIRELIUS, 1906/c. 74. 20 SIRELIUS, 1914. 9. 21 SIRELIUS, 1906/c. 75. 22 Tobolszki Múzeum, 3—5. 188