Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)
N. Bereznai Ilona–Novák László: Nagykőrös népélete a századforduló idején
Volt is rá okom, mert olyan volt mint a mesebeli vasorrú bába. öreg volt, millió ránc barázdálta az arcát, orra görbe, mint egy saskeselyűé, fogai már egykettő kivételével mind kihullottak ... Háta görbe volt, kissé bicegett, bottal járt... De a véletlen hirtelen nagy barátságba hozott vele. Nagyon be találtam szilvázni éretlen vörös szilvából és bélhurutot kaptam. A doktor igen szigorú étrendet állapított meg, édesanyám hűségesen betartotta az orvosi rendelést, én pedig keservesen koplaltam. A jólétek Judi néni azonban titokban uzsonnára egy-egy óriási karaj zsíros pirítóssal enyhítette éhségemet... és hála istennek meg is gyógyultam. Szegény jó anyám nagyon dicsérte a doktort, hogy mily remekül kigyógyított a koplalással — mi pedig Judi nénivel bölcsen hallgattunk ... mint csendes bűntársak, nagy barátságot kötöttünk egymással. Szegény Judi nénit egy szép napon meglegyintette a guta. János bácsi — éppen szénahordás idején hajnalban — nagy lelkendezve szalad fel nagyanyámhoz: — Baj van Tekintetes Asszonyom, nagy baj — jelenti. — Mondjad no, gyordan János mi történt? — Hajnalban még sötét volt, felkelek, hogy keltegetem a béreseket, mert úgy számoltam, hogy napfölkeltére már megrakodjunk, odaszólok Judinak: Kel föl hé, oszt vesd oda a Cukor elé azt a kis fattyat, amit tegnap délben odatettem fonnyadni a gugyec 26 falához — de a Judi nem felel. Oda megyek hozzá megcibálom a vállán a nyárikáját, hogy ébredjen, pedig máskor egy szóra föl szokott mindég ébredni, hát meghűlt bennem a lélek. Ott fekszik, a szeme nyitva, de láttam, hogy nem ismer meg, a szája félre van húzódva, oszt nem mozdul. Borzasztó ez Tekintetes Asszonyom, vége annak szegénynek. — Azonnal fogass be János — adja ki nagyanyám a parancsot — és rögtön hozzátok ki az orvost, ha a fiatal nincs otthon, akkor az öreget, a fő, hogy hamarosan itt legyen. Meg is érkezett két óra múlva az öreg doktor, a hatszemű. Csak így nevezték őt, mert a vizsgálathoz még egy pápaszemet tett az első hegyébe, így aztán az ő két szeme előtt még négy üveg volt az orrán, összesen hat. János bácsi bevezeti a beteghez a tök sötét szobába. Az ablak be volt függönyözve meg még egy vastag kendő is volt ráakasztva, hogy teljes sötétség legyen bent, mert akkor nem dolgoznak a legyek. Az egész szomszédság egybegyűlt a nagybeteg ágyánál, az összes tudós asszony: Panni néni, Zsuzsi néni, Tera néni, Julis néni, mind tudott valami biztos orvosságot. Kenték a derekát avas szalonnával, petróleummal a lábát, ecettel a homlokát, reszelt vöröshagymát tettek az orra alá, szóval volt ott olyan büdösség, hogy már ettől meg lehetett halni. Az öreg doktor megvizsgálta a beteget és megállapította, hogy hűdés érte. Ez a diagnózis azonban nagy csudálkozást váltott ki a körülálló tudós asszonyok körében. Nem is állhatta meg Zsuzsi néni, hogy meg ne ellenezze. — Márpedig az nem lehet, mert mindig be volt a feje kötve, ugyan hol hűlhetett volna meg? Különben is meleg van! Az öreg doktor aztán megmagyarázta, hogy nem hűlés, hanem hűdés; közönséges nyelven szólva megütötte a guta, azért vesztette el beszélőképességét ... Néhány hét után azonban Judi nénénk kezdett lassacskán pendülni és és annyira meg is javult az állapota, hogy a ház körül tudott már olyan könynyebb fajta munkát végezni. Sőt egy esztendő múlva oly szépen megerősödött, 26 Földbe süllyesztett kunyhó, melynek nádból készült sátor tetőzetét a földre állították (ezért mondják Albertin „seggenülő" kunyhónak is). A 'gunyec' „gunyhó" nevének változata, amely Alberti tót lakosságának nyelvjárásában ismeretes (NÓVÁK László, 1975. 253.). Feltételezhetően — mivel Bakos Géza a szomszédos Mikebudán és Dánszentmiklóson tartózkodott — itt ismerkedett meg a 'gunyec' terminológiával, s azt nem Nagykőrösön hallotta. 179
