Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)
N. Bereznai Ilona–Novák László: Nagykőrös népélete a századforduló idején
nyezsírt töltött. Ez aztán étel volt! Most jött a libapecsenye uborka salátával, utána almáspite, gyümölcs..." Ebéd után rögtön lefeküdtünk „ejtőzni". Ezt a kifejezést is csak Kőrösön hallottam. Emésztést jelent. Félóra múlva azonban Rozi néném már felvert bennünket, mert már esedékesek voltak a köszöntők. Ö maga parádéba vágta magát, ami abból állott, hogy fehér pettyes fekete fejrevalóját levette, s helyébe fekete gyöngy-díszítésű fekete csipke kendőt tett fejére. A kék munkaköpenyt felcserélte fekete csipkés szélű köténnyel és így vendégfogadásra felkészülve beült a vörös bőr karosszékébe és várta az érkezőket. Közben el-elszundított, de a toronyóra és a bakter trombitálása negyedóránként felzavarta. Izgatottan várta már négy óra tájban, hogy mikor jönnek már a vendégek. Esztit ki is zavarta a kisajtóba, hogy jelentse, ha lát valakit közeledni. Végre berohan Eszti és jelenti, hogy jönnek az első köszöntők, Pesthy kisasszonyok. Erre aztán Rozi néném is megnyugodott, hogy majd jönnek a többiek is. Borzasztóan számon tartotta, hogy kik jönnek s ha valaki az ismerősök közül véletlenül el talált maradni, akkor egész este azon töprengett, hogy vajon mi lehet az illető elmaradásának oka? Ha aztán nem tudott semmit sem kitalálni, akkor kijelentette, hogy »jó, de most már én sem megyek hozzá köszönteni«. — Tehát megérkeztek a Pesthy kisasszonyok: Trézika, Hanika és Zsófika, talpig feketében és oly komoly ábrázattal, mintha halotthoz jöttek volna. Kortársai voltak Rozi nénémnek. Trézika 3 évvel volt öregebb Rozi nénémnél, lévén már 85 éves. Ezt nem is tegezte Rozi néném, hanem Trézika galambomnak szólította és magázta. Utána következett Hanika. Ez 83 éves volt és olyan süket, mint az ágyú. Ezt tegezte; de ki volt kapcsolva a társalgásból, mert nem értett meg semmit se. A legfiatalabb volt köztük Zsófika, csak 81 éves, de megfájdult a zápfoga, ezért a füléből egy nagy vattapamacs éktelenkedett ki és az álla egy fekete kendővel fel volt kötve, a fején egy máslival. Természetesen földig érő szoknyában és teljes fekete színben jött a három kisaszszony. Az ajtóban kor szerint felsorakozva: Trézika, Hanika, Zsófika, ismét szigorúan betartva a rangsort egymás után külön-külön mondták el a köszöntőt: — »Engedje a jó Isten, hogy még számos boldog Rozália napot élhessen«, Rozi néném külön-külön mindegyiknek megköszönte a jókívánatokat, betessékelte a szobába, megkínálta őket az ünnepi tortával, mely Budapestről jött Weis Béla cukrásztól és hallatlan szenzációt keltett, mert fehér cukorból rá volt írva: Éljen Rozália. Hát ez olyan remek volt, hogy a világért se merték megkezdeni. Ámde jöttek most már a többi gratulánsok: Szigeti Varga Fánika. Ez is felül volt már a nyolcvanon és szintén abszolút süket volt. Ezt Hannika mellé ültették, így aztán a két süket egymás mellett hallgatott egész délután, mint a csuka. Jött aztán a szomszéd Póka Kálmán polgármester felesége, a gyönyörű szép, fekete szemű lányával. Aztán Ádám Emma, szintén egy gyönyörű királynői alakú vöröses-szőke leány, aztán az öreg Toldi Julis néni és a sok nő közé mutatónak egy férfi: Sütő Károly 'bácsi 16 , szintén 80 esztendős. Remek öreg ember volt: hatalmas hófehér hosszú szakálla, vastag, tömött bajusza, kissé pocakos, alacsony termete, fekete zsinóros, szürke dolmánya volt. Zsebéből kilógott a cifra dohányzacskója és rövid szárú tajtékpipája. — Itt egy kicsit gondolkodóba esett Róza néném, vájjon illő-e, hogy ő, mint hajadon, férfit is fogadjon házában, de megnyugtattuk őt, hogy bátran fogadhatja, mert már öreg is, meg aztán atyafi: édesanyjának unokatestvére. 16 Sütő Károly id. Bakos Ambrus feleségének rokona volt. Az 1848/49-es szabadságharcban gyalogsági századosi rangot kapott. Agglegény maradt, s életének 82. évében, 1902-ben önkezével vetett véget életének. BENKÓ Imre, 1908. 297. 172
