Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

N. Bereznai Ilona–Novák László: Nagykőrös népélete a századforduló idején

Nagyjából ezek voltak a köszöntők. Később jöttek a Halász gyerekek, meg Lotti néném, meg lánya Buz Gyuláné, fiával, Ákossal, Szappanos Sándor gazdatanácsos stb. Miről folyhatott volna a diskurzus egyébről, mint a piacról. Megelégedéssel állapították meg, hogy a saszla szőlő jól tartja az árát: kilója 14 fillér; kék szilva sem esik, mert ma is 8 fillérjével szedte Benedek kilóját. Elparentáltak még egy-két ismerőst, aki közben elhalálozott és ezzel körülbelül ki is volt merítve a téma ..." A rokonság összejött a jelesebb névnapokra máshová is, s ezekről is megemlékezik. „Igen kedves emlékezem vissza az Ilona napi vacsorákra is Szappanos Sándor bácsinál. A felesége volt Ilona, annak a Toldi Julis néninek a lyánya, aki 12 forintért adott havi teljes ellátást kettőnk részére édesanyámmal együtt, mikor nagyanyám életében egy-egy hónapig ott nyaraltunk. Az udvaron terítettek egy nagy, hosszú asztal mellett ültünk. Az asztalfőn Róza néném prezideált. Jobbról, balról még 2—2 öregasszony, úgy, hogy ezek öten az asztalfőn együttvéve könnyen kitettek 400 évet. Egész este nem szóltak egymáshoz egy kukkot se, legfeljebb ha az egyik megkérte szomszédját, hogy igazítsa meg a keszkenőt a vállán, mert hűvös szelet érez. Annál hangosabb volt az alsóház. Ott csupa jóbarát, összeszokott, jókedvű társaság ült. Házigazdánknak Szappanos bácsinak volt egy meséje, amit minden alkalommal elmondattak vele... így folytak az Anna napok, a Sándor napok, a házassági évfordulók, a keresztelők és egyéb családi ünnepek..." Említést tesz a kaszinóról is. „Különben volt a városban egy úgynevezett polgári casinó is. Itt az öre^ gek ültek délutánonként. Minden délután ott tolták Rozi néném ablaka alatt Szalay Gyuri bácsit, aki 48-ban honvéd kapitány volt és oly súlyos sérüléseket szenvedett, hogy mind a két lábát térd felett emputálni kellett, ezenkívül egyik kezéről az ujjai is hiányoztak, úgy, hogy teljesen tehetetlenné vált.

17 Hatalmas nagy ember volt és rettentően elhízott. Meg is jegyezte egyszer egy polgár, mikor már illedelmesen köszöntötte: »Hejnye Tekintetes Uram, mielőtt a muszka így el nem csúfította kigyelmedet, de marha nagy embör lehetett kigyelmed«. Ez a Szalay Gyuri bácsi is minden napos volt a Casinóban. Ugyancsak, a már említett nagyszakállú Sütő Károly bácsi is, de még többen, hozzá hasonló öregek ..." A mezőváros arculatáról hű ábrázolást ad az emlékíró, mint írja: „Akár Cegléd, akár Kecskemét, akár Törtei felől közeledünk Kőrös felé, már messziről kiemelkedik a nagy síkságból az ősi református templom karcsú toronysisakjával, rajta hatalmas érckakassal. Tornyában gothikus kőfaragások maradványai és gothikus toronyablakok, melyeken kívülről zöld zsalugáter van, legalább 500 éves múltra enged következtetni. Maga a templom hatalmas épület, 2500—3000 lélek befogadóképességű. A sok földszintes ház körül az óriás piactéren szép kis park közepében impozánsan emelkedik ki a méreteiben rendkívül arányos, komoly szép ősi templom. Rákóczy idejében magas kőkerítése volt, mely védelmül szolgált a lakosságnak a jószágaik megmentésénél a rácok betörése ellen.

18 Magáról a városról nincs sok megemlíteni valóm. Tipikus alföldi 17 Itt is téved az emlékíró. Valójában Szalay József vadász főhadnagyról van szó, aki az orosz cári hadsereg első támadásakor 1849. június 29-én sebesült meg súlyosan a Zabovai-szorosban. Egy kozák lándzsával és karddal összekaszabolta, s csodával határos módon maradt életben. Orvosi gondatlanság, s a nehéz ellátási körülmények miatt nyomorékká vált, lábai elsorvadtak, s tolószékbe kényszerült. Vö. BENKÓ Imre, 1908. 305—308. 18 1830-ban bontották el, s a református gimnázium átépítésére használták fel az anyagát. NÓVÁK László, 1989. 34—35, 135. 173