Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Farkas Péter: Néprajzi vonatkozások a múlt századi nagykőrösi sajtóban

tával korlátozta is a vasárnapi piacot úgy, hogy annak a délelőtti istentiszteletre hívó első harangozáskor be kell zárulnia. A rendelet jogerőre is emelkedett, bár többen megfellebbezték, s a gyakorlatban, úgy látszik, soha nem is tartották be. 60 Az időpont tekintetében nehézségei voltak a nagykőrösi társadalomnak az országos vásárokkal kapcsolatban is. Az 1890-es években, egyházi nyomásra, s kormányrendelet alapján, kezdték a vasárnapot szigorúan munkaszüneti nap­nak tekinteni, s így az országos vásárokat Nagykőrösön is hétköznap tartották meg. Az új rend, természetesen, nagy felháborodást váltott ki. 61 A nagykőrösi sajtónak, egyébként, nem adtak különösebb témát a piacok, vásárok, kereskedések. Szokás szerint közölték az újságok az új szabályrendele­teket, de ezek hatásáról, vagyis a piac belső életéről, működéséről nem szóltak, kivévén az előbb tárgyalt problémákat. Annyit említünk még meg, hogy a piaci szállítás jellegzetes nagykőrösi eszköze volt a taliga (kézi taliga, más vidékeken targonca). Természetesen ez a „jármű" szolgált a termények hazaszállítására is a szőlőskertekből, a már említett országos borozdákon. A városi közlekedésben, különösen ott, ahol volt járda, ezek a taligák sok bonyodalmat okoztak, mivel az emberek teljesen érthető módon a járdát használták teherszállításra. 62 A piacokon és a kereskedésekben hivatalosan 1885 körül vezették be orszá­gosan a méterrendszert. Ezzel kapcsolatban a nagykőrösi sajtó is közölt isme­retterjeszt® cikkeket. Természetesen a régi mértékek tovább élték, s a gabonát vékára és zsákszámra illetve úgynevezett mérőre mérték. Különösen a vékával volt sok baj, hiszen a legkülönbözőbb méretűek voltak forgalomban, bár léte­zett „hitelesített" körösi véka is. Az is nagyobb volt három literrel az ugyan­csak közkedvelt kecskeméti vékáknál. 63 A régebbi mértékek közül gyakran em­lítik a lapok a „tót" kosarat, az iccét, s minden körülírás nélkül a garabót, vagyis a karoskosarat. 64 A földterület mérésének mértékegysége ekkor már általában a négyszögöl és a katasztrális hold volt, de használtak egyéb megjelöléseket is. A leggyak­rabban a mintegy 400 négyszögölet jelentő „vékás föld" meghatározással éltek. 65 Más területegységek használatáról csupán RÉSÖ ENSEL Sándor számol be, aki 60 Nagy-Kőrös 8. (1885) 30. sz. (júli. 26.) 3. p. 61 „... jobb lenne ha a régi szokás mellett megmaradhatnánk, s vasárnap tarthat­nánk meg vásárainkat, s ne kellene egy pár ezer embernek a munkanapot elfe­csérelni, mert ez úgy a gazdára, valamint a cselédre is káros. Reméljük, hogy vá­rosi elöljáróságunk módot fog találni, — ha már Cegléd is talált — hogy jövőben vasárnap engedtessék meg a vásár megtartása..." Nagy-Kőrösi Hírlap 1. (1893) 9. sz. (júni. 25.) 3. 62 „A Széchenyi kertbe vezető gyalogjáró tulajdonképpen arra szolgálna, hogy azon csak gyalogosok jöjjenek menjenek, azt tapasztaljuk azonban, hogy ezen a járón egymást éri a sok teherrel megrakott taliga, melyek az arra menőket a járdáról a szó teljes értelmében leszorítják. Az még csak hagyján volna, hogy a taligák gyümölccsel vannak megrakva, de sokszor kukorica szárat, venyigét s fagallyakat tolnak végig, a melyek egész szélességben dominálják a gyalogjárót. Ez nem ép­pen rendes dolog, mert hiszen ott van a széles kocsi út, a melynek oldalán ké­nyelmesen lehetne tologatni a kérdéses »-járműveket«". Nagy-Kőrös 16. (1893) 35. sz. (aug. 27.) 3. 63 Nagy-Kőrös 8. (1885) 36. sz. (szept. 6.) 3. 64 „Árvaház javára adakoztak: Beretvás Farkas úr 2 tót kosár szilvát, P. F. 1 tót kosár szilvát. Torma Jánosné 3 garabó szilvát, N. N. 3 frtot egy árva leány fel­ruházására. Erdélyi Lajosné 1 tót kosár szilvát 6 liter tejet 5 és fél liter kását 5 icze lisztet s kenyeret, Khirer Károlyné 6 drb ruhát 5 pár cipőt és 7 pár haris­nyát, Somogyi György 75 dinnyét." Nagy-Kőrös 14. (1891) 33. sz. (aug. 16.) 4. 65 „Szőlő eladás. Somodi Gerzsonnak a középső bokroson 7 vékás területű szőlleje örökáron eladó." Nagy-Kőrösi Hírlapok 19. (1896) 52. sz. (dec. 25.) 11. 148

Next

/
Oldalképek
Tartalom