Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)
Farkas Péter: Néprajzi vonatkozások a múlt századi nagykőrösi sajtóban
ezt írta: „A földre csakúgy szórta a szót (tudniillik helyi kalauza), hogy ez vékás, amaz mérős és köblös stb. de hogy mit értett alatta, a magyarázattal adós maradt, hihetőleg annyit vetnek belé .. ." 66 CSALÁD, TÁRSADALOM A „szép családi élet" gyakorta emlegetett erkölcsi kategória az egykori nagykőrösi sajtóban, de maga a családi élet és rendjének leírása sohasem került a város publicistáinak tollára. Valamelyest hasznosítható adatokkal e tekintetben is csak RÉSÖ ENSEL Sándor szolgál, aki az őt fuvarozó Kenyeres nevezetű gazdával tett kirándulásáról ezt írta: „Tanyájára bevezetvén az udvaron zajgott a sok liba, kacsa, pulyka és egyéb baromfi és dicsérte az asszonyt ki abból szép jövedelmet húz, a disznók már neki röfögtek. A tej, túró és tojás eladási ára a leánygyermekeit illette, a fiúk marha- és lótenyésztésből csináltak maguknak jövedelmet. Jó beosztás, követésre méltó példa .. ." 67 Az adataiban és megfigyeléseiben nem túlságosan megbízható szerző szerint ez lett volna tehát a nagykőrösi családi munka és jövedelemmegosztás. Mindenesetre ez az adat is jól jelzi, hogy a család nem csupán erkölcsi-társadalmi, hanem gazdasági kategóriaegység is volt. A nagykőrösi családok életének egyes vonatkozásaival a szokásokról szóló fejezetben még lesz szó. Itt kiegészítésül annyit jegyzünk meg, hogy a sajtó, ha nem is közvetlenül, de meglehetősen tartózkodó hangot ütött meg a leányanyákkal szemben, s mérhetetlenül elítélte a magzatelhajtást. 68 E tanulmány készítése során nem dolgoztuk fel a sajtóban megjelent igen sok öngyilkosságról szóló hírt. Ennek ellenére érdemes megjegyezni, hogy ezeknek az eseteknek a leírása során igen gyakran emlegettek az újságok családi problémákat, okokat (szerelemféltés, lányanyaság, gyógyíthatatlan betegség, alkoholizmus, anyagi csőd stb.). A családokból felépült nagykőrösi társadalom, minden megosztottsága ellenére is erősen polgárosodó társadalom volt. Az újságok gondosan ügyeltek arra, hogy a cselédek, napszámosok és kertészek kivételével mindenkit úrnak, úrasszonynak, úrnőnek, kisasszonynak nevezzenek. Még a legszegényebb kisparasztnak is kijárt a földbirtokos jelző, ha tényleg volt földje, s ha valamiképp részt vett a város közéletében. Érdekesség, hogy a sajtó, maga is a polgárosodás terméke, mégis bizonyos nosztalgiával viseltetett a „régi szép idők iránt". Nem lesz érdektelen, ha hosszasabban beleolvasunk egy ilyen, a múltat az egykorú jelennel összevető írásba. íme: „Hol vannak azok a régi jó idők, midőn őszinte barátságos összejövetelekben űzték el az idő unalmas óráit? Ma már kiki magának él, s ha néha-néha vannak is összejövetelek, azok nem barátságos időtöltésből, hanem egy harmadik vagy negyedik megszólásából, kigúnyolásából állanak. Csak nagyon ritkán vezeti egymáshoz őszinte barátság az embereket. S mióta van ez így? 1867 óta! Midőn még bennünket a járom egyformán nyomott — egyetértettünk, együtt panaszkodtunk, együtt szidtuk elnyomóinkat. Megosztottuk bánatainkat egymással és együtt örültünk egy jobb jövőnek. Mi66 RÉSÖ ENSEL Sándor 1885. 2. 67 Uo. 68 „Gonosz anya. Egy Halápi Julianna nevű helybeli menyecske mén-magzatát elölte s holtan szülte meg. — Hogy borzasztó tettét elrejtse: a 7 hónapos halottmagzatot a tázerdei szőlőben elásta. Tette azonban kiderült: azonnal elfogatott s a bűnfenyítő vizsgálat ellene már kezdetét vette." Nagy-Kőrös 10. (1887) 29. sz. (júli. 17.) 3. 149