Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)
Gráfik Imre: Levéltári forrás a népi hajózás kutatásában
Pest, Buda, Újvidék, Szeged, Szolnok életében fontos szerepet játszottak az állandó átkelést biztosító hidak. A szilárd felépítményű hidakat megelőzően az ún. hajóhidak kötötték össze a folyó két partját. A középkori számtalan feljegyzés tudósít e hajóhidak meglétéről, különösen hadiesemények «kapcsán, amikor gyakran ideiglenes jelleggel is épültek hajóhidak. A Pest és Buda közötti hajóhíd első ábrázolása a török hódoltság idejéből maradt fenn. A XVIII—XIX. században megszaporodtak a hajóhidakat ábrázoló metszetek; városképi illusztrációkban jól érvényesült e látványos szerkezet rajzolata. A hajóhidak esetében lényegében az ún. ponton-híd elvére kell gondolnunk. A járófelületet vizén úszó csónakok, ladikok, dereglyék (gyűjtőnéven hajók — innen a név) tartották fenn. A híd test parthoz való csatlakozása cölöpépítménnyel történt, mely szilárd kiépítésű le- illetve feljáróhoz kapcsolódott. A gerendázott, deszkázott járófelület alatt, az áthidalást tartó csónakok, s következésképpen az egész hajóhíd rögzítése horgonyokkal és keresztláncokkal történt. A hajóhidak építői a középkor faragómolnárai, ácsai, később hajóácsok, superok voltak. A hajóhíd járófelülete építésének természeténél fogva a víz színe felett csak korlátozott magasságban lehetett, s így természetesen a hajóközlekedést akadályozták. Ezért úgy alakították ki, hogy bizonyos helyeken néhány tagjának — viszonylag egyszerű és gyors kikapcsolásával rést lehessen rajta nyitni, melyen keresztül a hajózás biztosítható volt. Ezt az eljárást nevezték híd-kinyitásnak. A hajóhidak teljes egészükben fából készültek, s ebből következően a jégzajlásnak nem tudtak ellenállni, így azokat télire rendesen ki kellett emelni a folyóból. A szétbontott hajóhidakat a tavaszi jégzajlások után állították újra össze és helyezték ismét üzembe. Ez is természetesen hajóács-, azaz supermunka volt: hídbekötés néven emlegették. 6 6 GALL I. 1970. 17—20. 130
