Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Hála József: Emberi erővel mozgatott kerekes és csúszó járművek Perőcsényben

A kólya К. KOVÁCS László szerint a kólya „fedeles és mindenekelőtt utazásra, személyszállításra való könnyű, többnyire négykerekű jármű. [...] A jármű kólya neve még a 17. században is élt, de akkor már kiszorulóban volt, s felfüggesztett és hintónak nevezett karosszériájú változatát használták."

9 PALÁDI-KOVÁCS Attila a magyar parasztság kerekes járműveiről szóló tanulmányában írta, hogy „egyfajta négykerekű jármű lehetett", majd megállapította, hogy a kóla, kólya terminus „'Taliga' értelemben használatos a Mátra-vidéken, Heves megye túlnyomó részén és a közvetlenül szomszédos nógrádi, pesti, szolnoki tájakon."

10 Perőcsényben a karfás ódalas, egy rúddal és két kerékkel rendelkező, emberi erővel vontatott teherszállító járművet nevezik kólának (a szó ejtése: kólja), amit elvétve kólyinák. és kólyesznek is hallottam mondani. A régi kólyáknak két, vasráfíal ellátott, küllős fakereke és fatengelye volt. Ilyen már csak egy példány van a faluban, Fídel István tulajdonában (7. ábra). A fakerekű kólyák mellett voltak vaskerekűek is. Ezek eketaliga-keréken gurultak és a tengőjük is vasból volt (8. ábra). Az emlékezet szerint régen használták ódal nélküli, rakoncás (ezeknek egy rúdja volt) és két rúddal ellátott változatait is. A Fídel István tulajdonában lévő régi típusú kólya mérete a következő. Hosszúsága a rúddal együtt: 250 cm, a rúd hosszúsága: 130 cm, a jármű szélessége: 85 cm, magassága: 85 cm, a kerekek átmérője: 65 cm. A kdlyával zöldtakarmányt, szénát, szalmát, kukoricát, krumplit stb. szállítottak, sőt (némileg átalakítva, 4 rugóval és egy deszkalappal ellátva) málnahordásra is alkalmas volt és jártak vele az erdőre tűzifáért is. Általában a kólyát is férfiak vontatták, rendszerint egy ember. Ha kis terhet szállítottak vele, elbírták egyedül, 3—4 mázsa teher vontatása esetén segítségre szorultak (a segítő hátulról tolta a járművet). A kólya tengőjét is rendszeresen kenni kellett kocsikenőcs-csel, vagy zsírral. Ezt a járművet sem a rúdjánál fogva húzták, hanem a rakoncás kiskocsihoz hasonlóan lapos kó'téZlel, а rúddal csak irányították. Amikor lejtnek haladtak a megrakott kólyával és lassítani, illetve fékezni akarták a járművet, akkor a /arát leengedték a földre. Kólyáját Fídel István ma is használja. A málnás vagy málnahordó kocsik Egyaránt málnás vagy málnahordó kocsinak (tréfásan kódos szekérnek) nevezik az emberi erővel vontatott kétkerekű szállító járműveknek azokat a különféle változatait, amelyek nem kólyák és ezzel a névvel illetik az üzletekben vásárolt, vagy külföldről beszerzett kétkerekű kocsikat is (9—16. ábra). Az utóbbiak közül igen kedvelt a cseh kocsi néven is emlegetett jármű (9. ábra). Ezt a típust kb. 20 év óta vásárolják Csehszlovákiában. E kétkerekű szállító járművek málnás vagy málnahordó kocsi elnevezése legfontosabb funkciójukra, a bogyós gyümölcsök (főleg a málna) szállítására utal, de használják ezeket pl. zöld- és száraztakarmány (10. ábra), krumpli, kukorica, kisállat, permetezőgép (9. ábra) stb. szállítására és a boltba is járnak ilyenekkel vásárolni. 9 K. KOVÁCS L. 1980. 244. 10 PALÁDI-KOVÁCS A. 1973/a 16, 21. 102