Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Novák Lászó: A jószágállomány fajtaösszetételének változásai a XVIII–XIX. században és a XX. század első felében

NOVAK LÁSZLÓ A JÔSZAGALLOMANY FAJTAÖSSZETÉTELÉNEK VÁLTOZÁSAI A XVIII—XIX. SZAZADBAN ÉS A XX. SZAZAD ELSŐ FELÉBEN Magyarország legfontosabb természeti kincse a föld. Különösen fontos tájegység a Kárpát-medence középső részét alkotó Nagy Magyar Alföld, értékes talajú szántóföldekkel (a Nagykunság, Hajdúság, Békés-Csanádi löszhát, Bácska, Bánát), kiterjedt rétségekkel és legelővel (Sárrét, Bodrogköz, Hortobágy, Bugac stb.). Az Alföld volt minden időben az ország éléskamrája. A mezőgazdasági termelés fejlődésében e terület játszott irányadó szerepet. Tekintettel arra, hogy az Alföld a legértékesebb agrárterület, az álattenyésztés struktúraváltozásait e térségre vonatkoztatva vesszük vizsgálat alá. Az árutermelő jellegű mezőgazdálkodás az Alföldön indult virágzásnak. Az agrártermelés teremtette meg itt a városiasodást, a mezővárosok kialakulását. A falvak, mezővárosok, de a kiváltságos szabad királyi városok (Debrecen, Szabadka, Szeged) életében döntő fontosságú volt az állattenyésztés, amely a vagyonosodás alapjait teremtette meg. Mégha jelzésszerűen is, szükséges a fejlődés tendenciáira utalni. A nagyhatárú alföldi városok — mint Hódmezővásárhely, Kecskemét, Nagykőrös Karcag stb. — kialakulásában nagy szerepet játszott a XIII—

XIV. századi depopuláció, a pusztásodás folyamata. Az elnéptelenedett falvak határa a központibb szerepkörű településekbe olvadt, s ily módon hatalmas mezőgazdasági területek képződtek. E mezővárosok kiterjedt határán a leggyümölcsözőbb gazdasági ágazat, az állattenyésztés indulhatott virágzásnak. Nem véletlen, hogy a XV. században, Mátyás király uralkodása idején az ország gazdasági erejét, politikai nagyságát, a kultúra felvirágzását a kiterjedt jószágtartásnak és kereskedelemnek is 'köszönhette. A hízómarha tömegét hajtották értékesítés végett nyugati piacokra.

1 A XVI—

XVII. században jóllehet a török hódítás hatalmas pusztulást idézett elő, ám a pusztulás a fejlődés előmozdítását is eredményezte. A mezővárosok tovább erősödtek. A jó helyzeti és helyi energiákkal rendelkező települések épségben maradtak, a többiek elpusztultak. Az elnéptelenedett falvak területét, a pusztát a tekintélyes, gazdag mezővárosok megszerezték, s hatalmas területek felett rendelkeztek. Itt is a legjövedelmezőbb gazdasági tevékenységnek a jószágtartás bizonyult. A leghamarabb megtérülő tőkébefektetés a jószág. Az értékesített jószág tetemes hasznot hozott a gazdának, s közvetve magának a mezővárosnak. Az ilyen eredetű tőkefélhalmozás teremtette meg az alföldi nagy mezővárosok vagyonos társadalmát, a tekintélyes parasztpolgári, cívis társadalom kialakulását. A török hódoltság korában tízezerszámra hajtották a sőre marhát, lovat, juhot Bécsbe, a német, morva s észak-itáliai városokba.

2 A XVIII. században a belterjesedés tendenciája jutott érvényre. A puszták 1 NOVAK László: „Hej Nagykőrös híres város! ..." I. Nagykőrös története és néprajza a XIX. század közepéig. Megjelenés alatt, az Arany János Múzeum Kismonográfiái 10. köteteként. (1993) 2 NOVAK László, 1986. 11