Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Bencsik János: A szőlő monokultúra kiépülésének évtizedei Tokajban

Az 1716/17-es összeírásban szereplő 4 ökrös gazdák és az általuk termelt búzamennyiség (keresztekben): Dombi István Dobó Imre cum filio Balog Mihály Sós Dorkó Kömley Szabó Kovács Péter Majláth István István Márton Kozma Mihályné Csizmadia István Alföldi András Czika Mihály Makai György Daruka András Mezei András Daruka János 4 ökör (Czika István) 4 ökör 4 4 4 4 4 ökör ökör ökör ökör ökör 8 ökör 4 ökör ökör ökör ökör ökör ökör ökör ökör 100 kereszt búza 20 kereszt búza 40 kereszt búza, 30 kereszt búza 10 kereszt búza, 10 kereszt búza 50 kereszt búza, 50 kereszt búza, 40 kereszt búza, 20 kereszt búza, 40 kereszt búza, 30 kereszt búza, 20 kereszt búza, 20 kereszt búza Azt tapasztalhatjuk, hogy amikor az 1740-es évektől a tokaji konskripciókból eltűnnek a gabonaneműek, visszaszorul az ökörtartás is. Egyébként megjegyzendő, hogy Tokajban ritkán fordultak elő sőretartók. A határ legelői (Felső- és Alsólegelő) alig elégségesek a kezes állatok számára, így a piacra hizlalt sőre-marhákat bizonyára nem legeltették a tokaji határon. Vannak jelek arra, hogy a tokaji görög kereskedők szállásai Szabolcs szomszédos területein állhattak.

14 A lótartás bizonyára a fuvarozás, a nyomtatás (!) szolgálatában állhatott. Az adózó réteg életében nem volt jelentős a szekerezés, a fuvarozás, vagyis Tokajban nem lehetett számottevő a furmányosok rétege. A sertéstartás sajátos gyakorlata alakult ki Tokajban, éspedig inkább nagyobb sertést vásároltak, s azokat ölték le, s értékesítették pecsenyeként a helybeli vásárokon, a heti piacokon. Számottevő csoport foglalkozott a pecsenyesütéssél, értékesítéssel.

15 A hagyatéki leltárak a tokajiak vagyonának, vagyon-szerkezetüknek hű tükrei lehetnek, — éspedig a leltárkészítők ítéletének megfelelően. Ügy tűnik, hogy ekkor a szőlő-ingatlan mintegy zárja a leltárak felsorolását. A város levéltárában azonban a XVÏÏI. század első feléből kevés az inventárium-típusú forrás; innen, hogy erre a forrás-típusra csupán dolgozatunk végén hivatkozunk, mintegy zárásaként térünk ki az inventáriumok tanulságaira. Nemzetes Kömley Urban Mihály inventáriumában először 5 darab szőlőket szerepeltetnek. Majd „6 hordó közönséges óh Bor, négy antalag aszszu szőllő óh Borok, majd 6 ökör, egy vasas szekér, Egy eke szántó vasával edgyütt, egy tehén idei fiával, Eszláron 1 tehén nyári fiával edgyütt, 4 fűre menő 2 üsző" következik. (1721.) Néhay Bogosy Susanna Aszszony Szabó Mihály Ur Fele14 SASVÁRI László: A Tokaj térségében élt görögök (és rácok) nyelvi emlékei, in: ELTE Nyelvtudományi dolgozatai 20. 1976. 22. 15 Vö. „Soltész József felesége (...) olly gyáva s tehetetlen gazdaasszony volt, hogy magának kellett még a fejér ruháját is varrogatni s élelmeket holmi aprólékos pecsenyesütésből tartogatták fel". ZmL. Tokaj város iratai. Tanácsülési jkv. 1820. No. 114. (Csupán egyetlen kései példa, de korábban is ez általános lehetett.) 563