Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)
Bencsik János: A szőlő monokultúra kiépülésének évtizedei Tokajban
séghe jószágainak inventáriumában így következnek: „Vagyon egy Ház telekével együtt, A Veteményes kertben egy kő Pincze, a Pitvarbul nyiló egy Kamara. (...) Vagyon két darab Szőllő, az Árvákat illetők, Egyik a Keskenyágon, másik az Hidegh oldalon. Vagyon Harmadik is a Nyesti alatt, de eztett együtt zálogosítottak Szabó Mihály Ur (...) feleségével. Vagyon egy fakó Szekér két ökör után való (...) Vagyon két ökör, egy Tehén, Két ökör borjú az Árváké." (1738.) „Andrea Bolló (...) inventáriuma (...) Ház Pitvarostul, Kamarásstul, Istállóstul." (1749.) S végezetül egy költség-elszámolást lássunk, Néhai Üdősbik Lengyel Mihály Adósságaként: „Oláh György Uramnak fizettem Itzés borokért Szegény Atyámért 1 ft 02 krj-t, Poroszlai Sámuelnek fizettem a Dézma Széken az édes Atyám Uram boritaláért kilentz forintokat. Egy köböl búza vetés után való életet bőv termése lévén... Az 1761 ben az édes Anyámnak adtam egy Atalag bort 4 ft 08 krj." (1761.) * * * A leírtak tanúsága mindenekelőtt az lehet, hogy Tokajban a XVIII. század első felében a szántóföldi gabonatermesztés teljesen visszaszorult. Helyét a szőlő-konjunktúra hatására ez az intenzív-művelést igénylő növény foglalta el. A század vége felé a tokaji határban már több mint 9000 kapás szőlő díszlett. 16 Miközben csökkent a szántóföld, illetve visszaszorult a gabonatermesztés, s a szőlő ennek rovására nyert teret, eközben a tokajiak nemcsak helybeli, hanem környékbeli (elsősorban tarcali, keresztúri, szegi) szőlőket is birtokoltak. Fordítva is igaz ez: jelentős Tokajban is az extraneus birtokosok száma, illetve a tulajdonukban lévő szőlő területe. Különösen a birtokos nemesség effajta szerepével kell számolnunk. Azzal, hogy a tokaji parasztok a jobbágytelek tartozékai közül a hűbéres szántóföld jogáról lemondtak s a határrészeken dézsmás (!) szőlőket plántáltak, jogi tekintetben zsellér-státuszba kerülték. Oly módon vállalták ezt a jogi következményt, hogy robotkötelezettségeiket egy tételben, a szüret idején kellett teljesíteniük. Mértéke is mérsékelt volt. 17 Ma úgy látjuk, hogy a tokaji nemnemesek zselléri voltukban közel állottak a szőlőbirtoknak ahhoz a gazdasági-jogi (szerepéhez, amely megkülönböztette azt a feudális gazdaság-szervezet más ingatlanaitól. E korszakban a szőlő és a bor megőrizte, sőt növelte — ha növelhette — a gazdálkodásban, jövedelemszerzésben korábban betöltött szerepét. A szőlő — túl a vérszerinti kötöttségeken — szabad adásvétel tárgya lehetett, sőt szabadon zálogosítható lévén, 18 így is fontos volt gazdasági szerepe. A megtermett bor — különösen az aszú — biztos tőkét képezett. Kiválóan mozgósítható, jól értékesíthető tőke lévén, a tulajdonos jól felfogott érdéke lehetett a szőlőnövény gondozása, ápolása. A szőlő bizonyos üzemi méret fölött már bérmunkát igényelt. Jól jövedelmezett akkor, ha ehhez a tulajdonosnak akár szabad tőkéje, akár olcsó munkaerő állott rendelkezésére. Ilyen típusú 16 BENCSIK János: A tokaji szőlőhegyek művelése, a szőlős ingatlan becsértéke a XVIII. század közepétől, in: HOMÉvk. (sajtó alatt). 17 Tokaj város Urbáriuma 1774. Maleficiumok között sorolják a tokaji parasztok, hogy évente 400 szedőket és 50 puttonyosokat kel kiállítaniuk az uraság szüretjéhez. 18 TARDY Lajos: Az Orosz Borvásárló Bizottság története. Sárospatak, 1963. 564
