Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Orosz István: A dinnyés kertekről

ősibb, már a középkor századaiban elterjedt. A 16. századig a dinnye mindig sárgadinnyét jelentett, hiszen a görögdinnye csak ezután kezdett a Kárpát-medencében megjelenni.

3 A termelés rendjében azonban az újabb görögdinnye semmilyen változtatást nem jelentett, ugyanúgy dinnyés kertekben termelték, mint korábban a sárgadinnyét. Bél Mátyás is úgy tudja, hogy Magyarországon kétféle dinnyét termelnek, de első helyen a 18. században már a görögöt említi, amelynek a külső része zöld, a belseje azonban rózsaszín vagy fehér.

4 Egy másik munkájában említi, hogy néha óriásira nőtt dinnyék is teremnek az országban.

5 Arra, hogy a sárgadinnye korábban elterjedt Magyarországon abból a megállapításából is következtethetünk — bár a felsorolásban a második helyen szerepel — hogy csaknem minden magyar megyének van saját sárgadinnye fajtája, amelyet külön névvel is nevez.

6 Nem lehet kétséges számunkra, hogy a hajdú városok határában is mindkét dinnyefélét termelték, bár a sárga- és görögdinnye megkülönböztetésére csak egy késői adat utal. 1831-ben arról panaszkodtak a hajdúszoboszlóiak, hogy a „ragya" miatt a hegyesi határrészen lévő sárgadinnyék megromlottak, a görögdinnye pedig éretlen maradt.

7 A dinnye termelésére vonatkozó első adatok még a 17. századbból származnak Hajdúböszörmény határából.

8 Hajdúszoboszló jegyzőkönyvében örökítették meg Botos János nevét, akit dinnyelopás miatt büntettek meg 1716-ban.

9 A dinnyelopás, mint mezei kihágás a későbbiekben is gyakran előfordul, 1819-ben Hajdúböszörményben Asztalos András és Dajka József dinnyéit Uzonyi Gábor két szolgája és két másik ember éjszaka megrabolta, úgy hogy a dinnyére vigyázó két csőszt leütötték.

10 A dinnyetermelés jelentőségét és nagyságát két Hajdúszoboszlóról származó adat illusztrálhatja. 1795-ben 200 pozsonyi mérő földön, mintegy 75 kat. holdon termeltek a városban dinnyét. A termőterület 1868-ban már csak 10 kat. hold volt.

11 Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a Hajdúságban nem alakult ki jellegzetes dinnyetermelő körzet, mégis 1795-ben a dinnye termőterülete nagyobb volt, mint a fontos néptápláléknak számító kölesé s csaknem negyede volt a gyorsan jelentősé váló kukoricának (128 illetve 860 pozsonyi mérő). Á harmadik hajdú város Dorog dinnyetermelésére vonatkozó első adatunk 1759-ből már nemcsak a termelésre vonatkozó tényt rögzíti, hanem hozzásegít bennünket ahhoz, hogy a dinnyés kerteket a határhasználat rendjébe illesszük. A jegyzőkönyvi bejegyzés arról szól, hogy „a gulyakut tállyán a Nyíregyházi út két felén általlyában minden dinnye földek, mind pedig más földek Nemes Vá3 RAPAICS Raymund; A magyar gyümölcs Bp. 1940. 235. 1. 4 MATTHIAS Bél; i. m. 119. 1. 5 BÉL Mátyás; Hungáriából Magyarország felé. Bp. 1984. 215. 1. 6 MATTHIAS Bél; i. m. 119. 1. Azt állapítja meg, hogy azok a megyék, ahol ez a gyümölcs megterem „habent propria peponum genera". Wellmann Imre fordítása szerint „majdnem minden megyének, ahol termesztik saját féleségeik vannak" ... i. m. (Magyarország népének élete ...) 217. 1. 7 Hajdú-Bihar megye Levéltára (HBmlt) Hajdúszoboszló ltára. V. A. 402/b. Prot, pol. 9. к. 1831/1212. 8 OROSZ István: Ismeretlen iratok Hajdúböszörmény XVIII. századi történetéből. Múzeumi Kurir 11. sz. 9 HBmlt. Hajdúszoboszló ltára V. A. 402/b. Prot. 2. к. 1716/460. 10 Uo. Hajdúböszörmény ltára Tanácsülési iratok. V. A. 3/b. 1819 Fasc; Ut Nro. 194. 1786-ban Tóth János és társai loptak dinnyét Varga János földjéről. Uo. Prot. 1786/ 482. 11 Uo. Hajdúkerület ltára IV. A. 502/b. 1795. Fasc. 2. Nro. 53. Hajdúhadházon 1795ben 41 holdon termeltek külön kertben „dinnyét és paszulyt". 408