Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)
Paládi Kovács Attila: Szlovák falvak szénagazdálkodása Pest megyében és az Északi-Középhegységben
bon való csúsztatása, a boglya vontatása ma nem ismeretes, de Mátraszentlászlón a 30—40 kg-nyi szénacsomókat két rúdon (petrencové druki) szoktak okru§káha összehordani. Nagytarcsán kb. 2,5 m hosszú, akácfából készült petrencové druke-n (tbb. sz.) hordták ki a keskeny rétparcelláról a dűlőúthoz a petreúecnek nevezett kis szénacsomókat. A rudakat éveken át használták, amíg csak el nem avultak. Pilisszentlászlón alkalmilag csináltak druëky-t, hogy a petrenec-eket а кора helyére szállítsák. Pilisszentléleken hársfából csinálták a gazdák uendncki-nek nevezett szénahordó rúdjaikat. A rúd egyik végét kihegyezték, hogy könnyebben alá lehessen dugni a petrenec-nek, ami kb. 40—50 kg súlyú szénacsomó. Nagyságát az szabta meg, hogy férfiak vagy nők dolgoztak a uendric/ci-vel. 38 Háromhután a magasabb partokról a völgybe lombos faágon (halúze) csúsztatják le a szénát. Előbb elölről hátra vetett kötéllel (povraz) lekötik, hogy a rakomány szilárdan álljon. A lombos faágra rakott szénát többnyire emberi erővel, ritkábban egy lóval húzzák. Üjhután és Középhután a széna csúsztatására speciális, saroglyaszerű eszközt, kakruca-t használnak. A saroglya két oldalán hegyes nyársak állnak, amelyek megkönnyítik a rakodást. Egy ember megfogja a megrakott kakruca két rúdját, felemeli és maga után húzza sokszor 500—800 m távolságra is, miközben a két rúd végei a földön csúsznak. 39 A közeli Vágáshután a szénacsúsztató saroglya neve viae, formája egyszerű, mert két oldalán nincsenek a széna lecsúszását megakadályozó rakoncák, nyársak. Bükkszentkereszten e század első harmadában hasonló módon csúsztatták két drucky segítségével a kisebb boglyákat (ЪаЫпсек). Alkalmilag készült rudak voltak ezek. Kötéllel biztosították, hogy ne csússzon le róluk a széna. A Pilisben lombos ágat, rudat, saroglyát nem használtak a csúsztatáshoz. Módszerük az volt, hogy a szénaszállító férfi 4—6 m hosszú kötéllel (stranek) átkötött egy jókora petrenec-et, majd a kötelet a vállán átvetette és a szénát lehúzta a hegyről (Pilisszentlászló, Pilisszentlélek). 40 Nagytarcsán és környékén nincsenek magas hegyek és a csúsztatás sincs szokásban. A vidék magyar parasztjai a szénaboglyákat az 1950-es évekig lóval szokták vontatni a kaszálón. Kötéllel körülkötötték és egy lóval akár 500 m-re is elhúzatták. A nagytarcsai szlovákok, amikor a péceli határban részeskaszálást végeztek, megismerték ezt az eljárást, de nem követték. Ismereteink szerint széna közelítésre nyári szánkót a bükki, mátrai, zempléni szlovákok sem használtak". 41 Télen viszont a szán nélkülözhetetlen jármű volt, ahol a szénát mezei rakodókon tárolták. Pilisszentléleken a kaszálón, a falun kívül álló kopákból telente szánokon szokták a szénát a faluba szállítani. 42 A lovas- vagy ökrös szánra annyi szénát raktak, mint a szekérre (8—10 q-t). Vigyázni kellett a lejtős utakon, mert a szán könnyen felborult. Rakodás előtt hosszú, létrás kocsioldalt fektettek végig a szánon. Amikor a rakodást befej ez38 A széna két rúdon való szállítása az egész Kárpát-medencében ismeretes; a peírence szó a magyar nyelvterület nyugati felén használatos. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1970, 19. (térkép). 39 IKVAI Nándor 1962, 43. 40 A széna szállítása lombos ágon vagy saroglya-forma csúsztatón Szlovákia sok vidékén ismeretes. KUKA, J. 1971, 135. PODOLÁK, J. 1961, 573, 41. jegyzet, PODOLÁK, J. 1967, 38—39. 41 A Spisska Magura déli részén tipikus a széna szállítása nyári szánon. PODOLÁK, J. 1967, 39. 42 A mezei csűrökből szánon hordták haza a szénát Sumiac, Hel'pa, Pohorelá lakói. A szán neve vlacuchá. PODOLÁK, J. 1961, 574—75. PODOLÁK, J. 1969, 69. 625
