Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Paládi Kovács Attila: Szlovák falvak szénagazdálkodása Pest megyében és az Északi-Középhegységben

ték, egy nyomórudat (pavúz) fektettek végig a rakományon, majd lánccal lehúzták és a kocsioldal két vastag dorongjához kötözték. Bükkszentkereszten ökrös-, lovas-, sőt szamaras sanki is volt. Miskolcról, Sályból, tehát 20—30 km-es távolságból szánon szállították haza a télen vásárolt takarmányt. 6—7 q-nál többet nem rakhattak fel a szánra, mert falujukat csak meredek, hegyi utakon lehet megközelíteni, több száz méteres szintkülönbséget kell legyőzni. (Meszet is hordtak szánon, azt értékesítve tudták a szénát megvenni.) A szán részei a csúszó talpfák (sanka), a négy láb (piest'ik), a szán két oldalát összekötő két oplen és a négy rakonca (klanice). A rakoncák hossza kb. 1 méter, ezek tartják az oldaldeszkákat. Szénahordáskor a szekérhez is használt két vendégoldalt (kb. 4 m hosszú, 10—12 cm átmérőjű rúd, amelynek szlovák neve nincs a faluban) fektettek végig az op leneken és deszkát is tettek közéjük hosszában. Rakodás után két erős rudaló kötéllel X-alakban lekötötték. Nyomórudat ebben a században nem használtak a szánrakomány leszorításához. A szénaszállító szekér sokban különbözik a kisfuvarozáshoz használatos járműtől, mert hosszabb az oldala és több tartozéka van. Pilisszentlászlón a szénahordó voz létrás oldala (hrebriná) kb. 400 cm hosszú és 70—80 cm magas. A lőcsökhöz két oldalt csak akkor kötnek vendégrudakat, ha kévés gabonát szállítanak, szénahordáshoz nem. Amikor a rakomány magasodik, a sarkokra závenki-nék nevezett, kétrét hajtott szénacsomókat tesznek, hogy szilárdan álljon. Végül a szénát 5—6 m hosszú pavuz-zal szorítják le. A rudat elől két lánccal húzzák lefelé, hátul 6 m hosszú, vastag strane/c-kel. Elől és hátul is a hrebriná felső dorongjához kötözik. Pilisszentléleken a voz rövidebb volt; vendégoldalt, vendricki-nek nevezett oldalrudakat csak néhány gazda használt. A hársfából készült pavuz-t elöl ret'as-sal (lánccal) hátul pavuzni stranek-kal kötözik le a rebrini (szekéroldal) felső dorongjainak végéhez. A kötél meghúzásához kampót, csigát nem használnak. Nagy tárcsán a jármű neve кос, vücsi dlebo veiké кос, illetve az egy-két lovas jármű maié кос. Hosszú, kb. 400 cm-es létrás oldal (drabina) a század elején még volt néhány, de a két háború között megszűnt a használatuk.

43 Helyettük а кос két oldalára — mint az Alföldön általában — kb. 5 m hosszú rudakat (druke) kötöznek fel. Egykor nyomórúd is használatos volt, de már legalább a század elejétől nincsen, nevét sem tudják. A rakományt két hosszú kötéllel (strange) X-alakban szorítják le. A kötél meghúzásához slucka-t használnak, ritkábban kvacka-t. Utóbbi egy fakampó, az előbbi pedig egy 8-as számra emlékeztető eszköz fából, két lyukkal, amelyekbe a köteleket húzzák. Bükkszentkereszten a voz mindössze 7 sukk hosszú (kb. 220—230 cm), legnagyobb volt a 8 sukk hosszú koci. Magasabb, hosszabb oldalt szénahordáshoz sem használtak. Az emlékezet óta mindig egy-egy rudat (vendégoldal) kötnek a kocsi két oldalára. (Szlovák beszédben is ezt a magyar kifejezést használják.) Régebben, századunk elején használatban volt az erdei, rövid szárú széna hazahordáskor a pavúz (nyomórúd), amitlánccal kötöztek le elől-hátul a kocsit megnyújtó saroglyákhoz. Az utóbbi 50 évben azonban csak rudalló kötelet használnak, amivel X-alakban kötik le a szénarakományt.

44 A széna tárolása. Az elmúlt száz év folyamán a falun kívül, a határban elhelyezkedő rakodókertek és szénatároló építmények jelentősége az egész ország43 Závadkán a Felső-Garam mentén a szénásszekér neve voz s drabinami. PODOLAK, J. 1969. 69. 44 Szlovákia hegyi területein a rakományt mindenütt nyomórúddal szorítják le. Részletes leírást ad: KUKA, P. 1971, 138. 626