Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Paládi Kovács Attila: Szlovák falvak szénagazdálkodása Pest megyében és az Északi-Középhegységben

PALÁDI-KOVÁCS ATTILA SZLOVÁK FALVAK SZÉNAGAZDÁLKODÁSA PEST MEGYÉBEN ÉS AZ ÉSZAKI-KÖZÉPHEGYSÉGBEN A hegyvidéki szlovák falvak anyagi kultúráját, gazdálkodását még nem ismerjük kellően. Pedig a gyűjtögető gazdálkodás témaköréből megjelent közlemények

1 éppúgy tanúsítják e falvak kultúrájának változatosságát, sokszínűségét, mint a vegyes tartalmú dolgozatok

2 és az ipari tevékenységüket bemutató tanulmányok.

3 A Zempléni^hegység szlovák falvainak földművelését és szénagazdálkodását a magyar kutatók igen alaposan leírták a szomszédos falvakéval együtt.

4 Erről a tájról megelégedhetünk az általuk közölt adatokkal. Jelen dolgozat szerzőjét IKVAI Nándor és BALASSA Iván munkája egyaránt arra inspirálta, hogy megvizsgálja a többi hegyvidék szlovák falvainak szénagazdálkodását is. Minden faluba nem juthatott el, He minden hegyvidéki tájon legalább egy kutatóponton kérdőíves gyűjtőmunkát végzett az 1970-es években. E dolgozat elsődleges célkitűzése a hegyvidéki szlovákság szénagazdálkodásának rendszerező leírása, fő forrása pedig a szerző saját kérdőíves adatgyűjteménye az alábbi falvakból: Pilisszentkereszt (Pest m.), Nagytarcsa (Pest m.), Pilisszentlélek (Komárom m.), Mátraszentlászló (Heves m.), Bükkszentkereszt (Borsod-Abaúj-Zemplén m.). Ezek a hegyvidéki falvaik nemcsak ökológiai környezetüknél fogva különböznek az alföldi szlovákság falvaitól, hanem településtörténeti szempontból és foglalkozási irányultság tekintetében is.

5 Úgy látszik, a települések a Pilisben a legrégibbek (Pilisszentlászló 1715—1728 között, Pilisszentkereszt 1728—1747 között települt),

6 s legfiatalabbak a Zemplénben, hiszen a Kishuta, Nagyhuta, Vágáshuta falucsoport csak 1770—1794 között települt be.

7 A hegyvidéki falvak közös vonása, hogy megélhetésükben a mezőgazdasági tevékenység alárendelt, annál fontosabb az erdőmunka és az ipar. E tekintetben a vizsgált falvak között csak Nagytarcsa kivétel, mert eredendően agrártelepülés volt. Feltehető, hogy a hasonló ökológiai adottságok, a feudális társadalomban kialakult jogállás egyező volta, az erdei és az ipari tevékenység túlsúlya sok hasonlóságot, közös vonást eredményezett a szénagazdálkodásban is. Ezért indokoltnak látszik, hogy a hegyi szlovák falvak anyagi kultúrájának ezt a részletét összevontan, párhuzamosan írjuk le, ugyanakkor az alföldiekétől elkülönítve vizsgáljuk meg. A hegyvidéki szlovák települések állattartását és rétgazdálkodását vizsgálva tehát szem előtt kell tartani az említett tényt, miszerint a telepítő birtokosok ezeket a településeket összefüggő nagy erdőségek hasznosítására hívták életre, nem pedig agrárgazdaság kiépítésére. A Zempléni-hegység, a Bükk, a Mátra és 1 GUNDA Béla, 1938.; UJVÁRY Zoltán 1959. 2 MANGA János 1969.; MANGA János 1975. 3 Pl. TAKÁCS Béla 1966.; PETERCSÁK Tivadar 1963.; PETIK R. 1975. 4 IKVAI Nándor 1962.; BALASSA Iván 1964. 5 A kérdést összefüggéseiben megvilágítja: FÜGEDI E. 1966.; SIRÁCKY, J. 1966.; 1. még SlPOS István, 1958, 14—32. 6 FÜGEDI Erik 1966, 326.; MANGA János 1973, 221.; MANGA János, 1975, 12. 7 BALASSA Iván 1964, 23. 613