Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)
Viga Gyula: A Felföld népi műveltségének ökológiai feltételeiről
rokonsága, valamint a gazdasági, kulturális és társadalmi fejlődés több évszázados közössége az anyagi kultúra egységesülésének irányába (is) hatottak. 20 3. A mezőgazdálkodás lokális lehetőségei, ill. az azokat alapvetően befolyásoló természeti tényezők sajátosan befolyásolták az itt élő népcsoportok életmódját és társadalmát is. A népesség nagy csoportjai legalább az év egy részében elszakadtak a mezőgazdálkodástól, s az iparban való állandó munkavállalást jóval megelőzve kettős foglalkozású családok jöttek létre, 21 s jelentős csoportok életmódjában állandóan jelen voltak különböző „kiegészítő" foglalkozások, a különféle jellegű és fokú specializálódás. A dombvidéki és a középhegységi zónában — elsősorban a mezőgazdasági munka alacsonyabb produktivitása miatt — a népességet nem köti olyan erővel a föld, mint az Alföldön vagy a mezőgazdálkodó folyóvölgyekben; mindez kihat a paraszti mentalitásra is. A termőterület kiterjedt zónákban nem képes kielégíteni az életszükségleteket, ami összefügg e területek viszonylagos túlnépesedettségével is. 22 A fentiekből következően, a vizsgált régió számottevő részének népessége a legalapvetőbb élelmiszerek tekintetében sem nélkülözhette az állandó kapcsolatot a közeli és távolabbi mezőgazdálkodó zónák népességével. Ennek révén viszont a hegyvidék népcsoportjai egyre mostohább területeket szállhattak meg, s egyre beljebb hatolhattak a hegyvidék belsejébe. A Felföld északi sávjában a búza, kukorica és szőlő termesztésének északi határa fölött 23 élő népesség számára még fontosabb volt a kapcsolat a mezőgazdálkodó térszínek népével: munkaerőfeleslegük vándorlása, háziiparuk és házaló kereskedésük a termelési feltételek által meghatározott. Az egyes kultúrnövények elterjedése a mezőgazdálkodás termelési struktúráját alapvetően befolyásolta, s nem csupán a különféle földműves kultúrák határait jelölte ki, hanem a legkülönfélébb tevékenységi formákét, az eltérő életmód-stratégiákét is. 24 A dombsági területeken többféle alternatívája van a mezőgazdálkodásnak is, népességük közel sem olyan kiszolgáltatott a természeti viszonyoknak, mint a középhegységeké. A Magyar Alföld és az Északi-középhegység közötti átmeneti zónában a délies lejtők kifejezetten nagy gazdasági hasznú növénykultúrák termesztését tették lehetővé (szőlő, gyümölcs). 25 A nagy múltú gyümölcstermesztés mellett elsősorban a szőlő- és bortermelés jelentőségét kell hangsúlyozni, ami főként Zemplén megye déli területén, de Heves, Borsod és Abaúj kiterjedt zónájában is a hagyományos gazdálkodás lényeges összetevője volt, amellett a munkaerő vándorlásának is fontos csomópontja. 26 A Felföld nagyobb részén azonban a jobbágyi-, ill. paraszti üzemek többsége — a rossz talaj adottságok ellenére is — a szemtermelésre, a lakosság és állatállománya önfenntartására, ill. önellátására rendezkedett be, s a gabona és a takarmánynövények a vetésterület nagyobb részét lefoglalták. A fennmaradó szántóterületet általában sokféle növénnyel igyekeztek hasznosítani, törekedve a nagyobb termelési biztonságra. 27 A paraszti üzemek szerkezete és felhalmozása szempontjából nagy fontosságú állatállomány fenntartásában századunkig nagy jelentőségű volt az erdők 20 PALÄDI-KOVÄCS Attila 1982. 174—176. 21 ENYEDI György 1962. 54. 22 LACZKÖ István 1973. 9—14.; FARAGÓ Tamás 1977. 131—133. 23 GALGÖCZI Károly 1855. 11—12.; PALÁDI-KOVÁCS Attila 1984. 68. 24 PALÁDI-KOVÁCS Attila 1984. 64. 25 ENYEDI György 1965. 57.; LACZKÓ István 1973. 9. 26 CSORBA Csaba 1984. 19. 27 ENYEDI György 1965. 9. 56
