Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Bencsik János: A szőlő monokultúra kiépülésének évtizedei Tokajban

BENCSIK JÁNOS A SZÖLÖ-MONOKULTÜRA KIÉPÜLÉSÉNEK ÉVTIZEDEI TOKAJBAN (Gazdálkodás a XVIII. sz. első felében) Tokaj-Hegyalját még a tudományos közfelfogásban is — némi túlzással — elsősorban, vagy csaknem kizárólag szőlő- és bortermő tájként emlegetik. E leegyszerűsítő megállapítás több szempontból nem állja meg a helyét. Vegyük a legkézenfekvőbb érvet! Tokaj kivételével a hegyaljai települések zöime a szőlőültetvény mellett rendelkezett hol jelentősebb, hol kevésbé jelentős szántóterülettel (pl. Tarcal), ahol gabonaneműeket, illetve később 'kapásnö vény eket termelhettek. Településeink gazdálkodására jellemző volt a két-beltelkes, ólaskertes településszerkezet,

1 illetve fellelhető máig a csűrös gazdasági udvarok emléke.

2 A fent idézett, kétségtelenül túlzó megállapítást Frisnyáik Sándor alapos vizsgálat tárgyává tette, s azt a következtetést vonta le, hogy Tokaj 'kivételével, amely település (a XVIII. század második felétől) kétségtelenül szőlő monokultúrára alapozta határbeli gazdálkodását, mindenikben folyt szántóföldi termelés.

3 Ezt az állapotot a XIX. század közepén a Tisza árvízszabályozása alapvetően változtatta meg.

4 Ennek vizsgálata azonban már túlmutat a címben megjelölt témakörön. A cím által jelzett célunk éppen az, hogy kutassuk, vajon mikor és hogyan alakult át Tokaj gazdálkodásának szerkezete oly módon, hogy végül is a szőlő uralta a város mezőgazdálkodását. Településünk, Tokaj gazdag történelmi forrásanyaggal rendelkezik. Ennek tanulmányozása révén kísérletet tehetünk a város gazdálkodása azon periódusának rekonstruálására, amikor — véleményünk szerint — a szőlő meghatározó, domináns szerephez jutott, amikor a tokajiak (és az extraneus birtokosok) gazdálkodásában a szőlő hegemón szerepet kaphatott. Megjegyzendő, hogy a gabonatermesztésihez csak az árvízszint fölötti térségeket vehették számításba. Városunk esetében a Kopasz-hegy déli lábai előtt elnyúló lankás területeken vethettek gabonaneműeket. Célszerűségből kezdhetjük elemzésünket azzal a ténnyel, hogy a Rákócziféle szabadságharc bukásával a vezérlő fejedelem birtokainak elkobzását illető királyi végzés eredményeként Tokaj is a korona uradalom része lett. A tényleges bekebelezést (követően a Szepesi Kamara a jövedelmezőséget számbavevő, illetve azt biztosító összeírást elvégeztette már 1716-ban. Ezzel egy olyan forrásr típust hozott létre, amely Tokaj társadalmának, illetve a város gazdasági életének tanulmányozásakor nélkülözhetetlen. Pontosabban fogalmazva, ezek a ki1 OROSZ István: Településrend és a kertek típusai. Tokaj-Hegyalj a mezővárosaiban a XVII—XVIII. században. Ethnographie XCV. 1984. 4. 520—540. 2 Tokaj külvárosában, a későbbiekben elsősorban a mezőgazdasági népesség lakhelyén, ún. Kistokajban máig vannak olyan gazdasági udvarok, ahol a kertet csűr zárja le, helyet adva, helyet biztosítva ezzel a szénának, szalmának, igás szekérnek. Vö. FRISNYÁK Sándor: Történeti földrajz (tankönyv), Nyíregyháza, 1985. 70., ahol a csűrös településeket említi. 3 FRISNYÁK S., im. 69. 4 IHRIG Dénes: A magyar vízszabályozás története. Bp. 1973. 553