Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Selmeczi Kovács Attila: A tök termesztése Magyarországon

A disznótök vetésének általános gyakorlata az volt, hogy a frissen trágyázott és felszántott földet május elején boronálás után sorhúzóval megjelölték, majd kapa után a kukoricával együtt a tököt is elvetették. Minden 6—7. fészekbe kukorica helyett 5—6 szem tökmagot ejtettek. Előfordult, hogy a fagyok miatt a tököt később vetették el, ez esetben a kapával vágott megfelelő fészkeket üresen hagyták (Szalafő, Vas m.).

55 Amint Hajdúböszörményből tudjuk, itt mindig a kukoricával együtt vetették a tököt, mégpedig olyan sajátos módon, hogy amíg a kukoricára a kapával tolták a földet, addig a minden ötödik fészekbe dobott tökmagot „a sarkukkal betaposták", sarokkal nyomták rá a földet. Ezt azzal indokolták, hogy „a kapa fűbeveri a magot", vagyis, ha kapával takarják be a fészkét, akkor nem fog kikelni.

56 A tök sarokkal való vetését a Torontál megyei Klárafal várói azon hiedelemmel kapcsolatban jegyezte fel KÁLMÁN Y Lajos, hogy amikor délben vetik a tököt, mert délben kell vetni, akkor az ember szalad a frissen szántott barázdán és „a sarkával, a jobb lába sarkával nyomja le a fődet a tök magra, akkó szép, nagy tökjei lesznek".

57 A tök vetéséhez sajátos hiedelem fűződött. Általános érvényű hagyományként őrződött meg századunk közepéig, hogy csak férfiak végezhették ezt a munkát, ha jó termést akartak elérni. Vetés közben az egyik fészektől a másikig futniok kellett, hogy „a tök is jó futó legyen", vagyis hosszúra nőjön az indája és bő termést hozzon.

58 Hetesben azt tartották, hogy „vetés közben az emben szaladjon, hogy hosszú legyen a tök ina, s közben kiabálja: — Mekkora hordukat visznek! — hogy nagyok legyenek. Ez a babona ma is él."

59 Tornyospálcán (Szabolcs m.) a tökmag vetésekor a munkát végző gazda nagyokat ugrott, hogy olyan sebessen fusson a kikelő növény indája.

60 A termés biztosításának érdekében alkalmazott analógiás varázslás emlékét őrzi az a további általánosan elterjedt szokás, hogy a vetés bevégezte vei a földhöz ütögették az alfelüket vagy a barázda szélére leguggoltak. A múlt század végén Gömörben azt tartották, ha az elültetett mag fészkére a vetőember néhányszor ráül, akkor szép, nagy tök fog teremni.

61 Tiszasülyön (Szolnok m.) a század elejéről származó feljegyzés szerint „Tök, dinnye, répa ültetésekor a vetés utóján leguggol a gazda vagy akár az öreg béres, s így kiált: — Ilylyen nagyra nőjjön!"

62 Amint a Zala megyei Becsvölgyéből tudjuk, régen rá is ültek a földre, hogy a tök is üljön, s futottak a következő bokorig, hogy a tök szára is fusson.

63 Domoszlón (Heves m.) viszont a tököt és a dinnyét mindvégig kukorogva vetették a férfiak, hogy olyan nagy legyen, mint a leguggolt vető.

64 A Tárna melléki falvakból pedig azt jegyezték fel, hogy „a tökmagot szűzanya meztelen ember teszi a fészekbe, hogy dézsa nagyságú tök teremjen".

65 Némely helyen ezen okból a délidőben végzett vetést tekintették legeredményesebbnek. Amint Baján (Bács-Kis55 PÁVEL Ágoston 1949. 139—140. 56 DENIA 1146. 58., 101. Dobrossy István gyűjtése 1970. 57 EA 2860. 115. Kálmány Lajos gyűjtése 1902. 58 GÖNCZI Ferenc 1914. 508. Hasonlóra Sopronkövesdről (Sopron m.) EA 899. 44. Énekes Kálmán gyűjtése 1921.; Szendrőládról (Borsod m.) EA 4654. 70. Osváth József gyűjtése 1959. 59 EA 18049. Virágh Béla gyűjtése 1973. 60 KISS Áron 1891. 253. 61 Ethnographia 1896. 286. Elek Zoltán közlése. 62 EA 1403. 10. Kovács Kázmér gyűjtése 1903. 63 PAIS Sándor 1964. 85—86. Hasonlót tudunk Rábagyarmatról (Vas m.) Ethnographia 1932. 160. Moór Elemér közlése; Kemenesaljáról (Nógrád m.) Ethnographia 1938. 231. Némethy Endre közlése. 64 EA 147. 3. Némethy Endre gyűjtése 1940. 65 EA 808. 9. Benkóczy Emil gyűjtése 1945. 523