Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Selmeczi Kovács Attila: A tök termesztése Magyarországon

művelésformában, de túlnyomó részben köztesnövényként valósult meg. A 18. század végétől nyomonkövethető termesztéstörténeti adatok szerint a tök a kukorica jellegzetes köztesnövényeként honosodott meg, és ezt a sajátos művelésformát századunk közepéig változatlanul megőrizte. Arra vonatkozó utalások is előfordulnak, hogy a krumpli között termesztették, ez azonban lényegesen kisebb méretű és szórványosan előforduló gyakorlatnak mutatkozik.

44 VARGA Gyula Mezőberény (Békés m.) paraszti gazdálkodásával kapcsolatban írja, hogy a nagy lótartás miatt fontos nyári takarmány a tök, amit kizárólagosan a kukorica köztesnövényeként termesztenék. Néhányan próbálkoztak a sütőtökkel a takarmányrépa közteseként vagy külön is parcellákon.

45 Hajdúböszörményben a disznótököt a tengeri között, a linkát, sütőtököt pedig a répa között termesztették.

46 IKVAI Nándor kutatásaiból tudjuk, hogy Ipolytölgyesen (Pest m.) a harmincas években a tököt a mezőn a kukorica és a krumpli közé ültették, amit takarmányozásra hasznosítottak, és amíg gyenge volt, étkezésre is egyedül ez szolgált.

47 A tök vetésének ideje — a talaj felmelegedése után — általában május hónapra esik. Ez a kései vetés azonban a kerti termesztésnél és a kényesebb sütőtöknél érvényesül, a kukorica köztesekent használt disznótököt a főveteménnyel együtt juttatták a földbe. A korábbi időben — a kukoricához hasonlóan — a tökmagot is kiszórták a megtrágyázott tarlóra, és beszántották.

48 Hajdúböszörményben még az 1910-es években is előfordult az a hagyományos vetésmód, hogy a tökmagot összekeverték a kukoricával és a felszántott földön minden második lépésre elszórták, majd tövisboronával betakarták.

49 A kukorica soros művelésének elterjedése után, de különösen a lókapa alkalmazását követően a kukoricasorokba került a tök. Egy múlt század közepi gazdasági leírás szerint „Hol a kukoricza sorban vettetik és kapáló ekékkel míveltetik, ott a tök a kukoricza sorjaiban úgy levén elvetve, hogy minden 15—18 lábra' [45—54 cm] hosszában szélében egy fészekbe tökmag rakatván el, — a kukoriczával egyszerre vettetik és kapáltatik."

50 Ugyanezen időből származó másik gazdasági útmutatás a kukorica- vagy burgonyasorok közé vetett tökmag számára legjobbnak a „lótrágyával készült fészkek" alkalmazását javasolja, ami számottevően hozzájárul a jó terméshez.

51 A paraszti gyakorlatban is előfordult ez az eljárásmód. Pl. Pankaszon (Vas m.) emlékezet óta lótrágyával megtöltött fészkekbe tették a tökmagot.

52 Vámospércsen (Hajdú m.) úgy mondták, hogy „a tököt a kukorica közé, a tövek közé fészekbe raktuk a gépkapa miatt. Sorba lyukakat csinátunk, apró ganét tettünk bele, abba ment a tökmag".

53 A fészektrágyázás a paraszti gazdálkodásban azonban inkább a kerti művelésmódot jellemezte, a szántóföldön pedig újabban kapott lábra a nemesebb fajták, főképpen a szürke héjú, vastag, sárgahúsú sütőtök termesztésével (Csörötnek, Vas m.).

54 44 Gazdasági Lapok 1855. 238.; PAIS Sándor 1964. 85.; PÁVEL Ágoston 1949. 139.; Pankaszról (Vas m.) saját gyűjtés. 45 VARGA Gyula 1973. 249. 46 DENIA 1146. 13. Dobrossy István gyűjtése 1970. 47 IKVAI Nándor 1977. 156. 48 A kukorica szórvavetésére BURGER János 1809. 182.; a tökre PÁVEL Ágoston 1949. 139. hoz jó példát. 49 DENIA 1146. 58. Dobrossy István gyűjtése 1970. Hasonlóra utal BALASSA Iván 1960. 152. 50 Gazdasági Lapok 1852. 285. 51 Gazdasági Lapok 1855. 237.; Falusi Gazda 1861. 91. 52 Mihály József (1884) közlése. 53 Varga József (1894) közlése. 54 EA 2334. 114. Kuntár Lajos gyűjtése 1938. 522