Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Selmeczi Kovács Attila: A tök termesztése Magyarországon

lésbe, amint annak jellegzetes formájáról egy korabeli latin nyelvű közlés 1778ban Erdély területéről szemléletes tájékoztatást nyújt: Pepones, valójában Cucurbita species, magyarul Tők vagy Disznó dinnye, amelyet majdnem az egész tartományban valamennyi földműves a kukorica (frumentum indicum) közé szokott vetni, olyan bőségben terem, hogy mindenütt számtalan disznó hízik rajta.

37 A Magyar Mezei és Házi Gazdák Kalendáriumában ez időből szintén azt olvashatjuk, hogy ,,A' Tök-is most hordatik haza a' Kertekből, 's Kukoritza földeikről, és az Emberéknek, különössen pedig a' Szarvas Marháknak, és Sertéseknek hasznos eledelére száraz helyre el-tétetik 's fordítatik".

38 Ez időben már felmerült olaj növényként való hasznosítása is. HORVÁTH Mihály a hazai növényi olajipar történetének áttekintése során az 1711—11780 közötti időszákból mutatja ki, hogy Galántán, Pozsony megyében sok tökmagolajat ütöttek, mit a köznép a még kevésbé divatozó vaj helyett használt böjti eledeleiben.

39 VESZELSZKY Antal jeles botanikus személyes tapasztalata alapján állította, hogy ,,A' magvából már ma sok helyen Magyar Országban olajt ütnek, és zsír helyett élnek véle. Én Túron (Somogy m.) magam-is ettem 1781dikben tökmag olajos laskát, és semmi kedvetlen ízét nem tapasztaltam. Be sok jó pénzt lehetne belőle szerezni, ha a' provantzai olajt meg-előzhetnénk a' tökmag olaj jávai."

40 E szemlélet és kívánalom jegyében látott néhány év múlva napvilágot egy rendkívül alapos és részletes növénytermesztési és olajkészítési útmutatás, amely a tökmagolaj számos hasznát is felsorolja.

41 A 19. század elején a napraforgó kevésbé ismeretes volta miatt a csaknem mindenütt számottevő mennyiségben termesztett tök kelthette reményét a jobb minőségű étolajforrásnak, annál is inkább, mert a parasztság körében már ekkor a len- és a kendermag mellett sok helyütt tökmag is került az olajütőkbe. Azonban a tökmaghoz mint központi jelentőségű olajforráshoz fűzött remények hamarosan szétfoszlottak azon a gyakorlati próbán, amiről e növénnyel is kísérletező LILIEN József 1824-ben a következőképpen számolt be: A tökmag is jó tiszta olajat ad. A Magyarországgal határos stájer vidék mezőgazdasági lakosai összegyűjtik a magokat, fogukkal felpattintják, és a héjától megtisztított magokból olajat ütnek. Ez az eljárás azonban nagyban nem oldható meg.

42 Ezen alapvető gyakorlati tényezőn kívül az olajosmag nehézkes megszerzése, ami a termésnek kb. 1%-át teszi ki, mindvégig jelentősen korlátozta a töknek mint olajnövénynek a kisüzemi kereteken való túljutását, még a nyugatdunántúli tökmagolaj-fogyasztó Örségben és Hetesben is.

43 MÜVELÉSMÓDJA A tök meleget kedvelő növény, mely mindenütt megterem, ahol a kukorica. A talaj iránt nem nagyon igényes, a laza, középkötött földön hoz legjobb termést. Amint művelését propagáló első gazdasági munkák is rögzítették, bőséges trágyázást kíván. Szántóföldi termesztése kezdettől az ugarban való önálló 37 BENKÖ, Iosephus 1778. 110. Hasonlóra utal a következő évekből BOGÁTS Dénes 1943. 28. 38 Közli BALASSA Iván 1960. 220. 39 HORVÁTH Mihály 1840. 143. 40 VESZELSZKY Antal 1798. 183. 41 BORCSÁNYI, Johann 1804. Propagálását adja még ez időben LÜBECK, Johann Karl 1804. 215. 42 LILIEN, Joseph 1824. 146. 43 Vö. SELMECZI KOVÁCS Attila 1989. 333—334. 521