Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Páll István: Gabonástermek az Észak-Tiszántúlon a XVIII–XIX. században

információk megerősítik a szakirodalom azon megállapítását, hogy azok főleg a belsőségen, a lakóházak közelében, jól szemmel tartható helyen készültek. Adataink egy része az udvarokon található vermekre vonatkozik (1788-ban Balkányban ,,a' Kovács András udvarán lévő vermében" találtak ellopott dolgokat,* Tiszalökön 1780-ban Szabó István uram udvarán lévő zabos vermet bontották fel

5 stb.), ám a legtöbb feljegyzés a kapuban vagy a kapu előtt lévő vermeket említi, ami az utcán való elhelyezés gyakorlatának elsőbbségét feltételezi. (Nádudvaron 1782-ben ,,a' Tanú kapujában egy vermet ásott",

6 Bogdányban 1768ban ,,az Tanú Uram kapuja előtt lévő veremből" mértek ki 12 köböl rozsot,

7 de több más településen is hasonló elhelyezésről értesülünk.)

8 Több helyen nem a házak előtt, hanem a malmok mellett lévő gabonásvermeket említik (Tiszaeszlár, 1755 — itt ötöt is —, Baka 1802), s Csobajon 1755-ben a „belső Korcsma" előtt is említettek egy vermet, melyből a tanú szerint „valami életet" szedték ki.

9 A házak közvetlen közelében ásott vermeken kívül néhány helyen azoktól távolabb lévő vermekről is értesülünk: Téthen 1782-ben a sikátorban volt az a hely, „az holot a Tanú a verembül gabonát fel vett";

10 Balkányban 1773-ban a tolvaj Bán László uramnak „a falu végin levő vermét" verte fel,

11 míg 1771-ben egy vallomásban a „téglási mezőn való Simon János búzás vermének felbontatásáról" esik szó.

12 Szováton, Földesen és Szentmihályon a falun kívül csoportosan helyezkedtek el a gabonásvermek az 1770-es években. Szentmihályon Veremhátnak nevezték ezt a helyet („a' verem pedig, a melyet töltöttem a' Veremháton van");

13 ugyanitt a külső kertekben lévő vermek is többször szóba kerültek. (Egy 1781-es kihallgatási jegyzőkönyvben az alábbiakat olvashatjuk: — ,,A' Kertedben hány vermed van, és mellyikben micsoda féle élet volt? — Három vermem van egyikben Árpa, a' másikban Zab, az Harmadikban alól volt egy kis Búza, fellyül a' Gabona.")

14 Mivel ezen időszakban a kertekben való kintlakásról még nem beszélhetünk, korrigálásra szorul FÜZES Endre azon megállapítása, hogy „a kertes településeken csak a lakóházzal együtt kerültek a vermek az egykori kertekbe."

15 Szováton 1774-ben a szérűskertek alatt volt a csoportosan ásott vermek helye

16 s Földesen is „a szűrű szélin" említették 1778ban azokat a vermeket, amelyek között az ellopott holmikat keresték.

17 Az utcai vermek baleset- és tűzveszélyes volta miatt Szabolcs vármegye közgyűlésének 1819-ben hozott határozata 65. pontja kifejezetten megtiltotta az ilyen vermek használatát: „Az úttzán lévő vermek vágattassanak bé, és újakat készíttetni meg ne engedtessen."

18 Hogy e határozatnak foganatja nem igen lehetett, arra bizonyíték az 1836-os újabb szabályrendeletbeni megismétlés s a Tűzkármentesítő Intézet 1843-ban keletkezett feljegyzése, mely szerint „a Vá4 SzMLt. IV. A. 9. 105. d. № 238/49. 5 SzMLt. IV. A. 9. 67. d. № 122. 6 SzMLt. IV. A. 9. 105. d. № 14/75. 7 SzMLt. IV. A. 9/a. F. 1. № 5. 8 Kisbáka, 1777., Űjfehértó, 1787., Nagybáka, 1802. 9 SzMLt. IV A. 9. 62. d. № 8. 10 SzMLt. IV A. 9. 71. d. № 213. 11 SzMLt. IV. A. 9. F. 6. № 24. 12 SzMLt. IV A. 9. F. 4. № 18. 13 SzMLt. IV A. 9. 68. d. № 34. 14 SzMLt. IV. A. 9. 68. d. № 34. 15 FÜZES E. 1984. 111. 16 SzMLt. IV A. 9. F. 7. № 17. 17 SzMLt. IV. A. 9. F. 5. № 49. 18 PÁLL I. 1987/b. 57. 507