Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Páll István: Gabonástermek az Észak-Tiszántúlon a XVIII–XIX. században

lasztmánynak a' volna a vélekedése, hogy az útzákon házak és épületek, szóval gyúladható vagyonokhoz közel lévő perzseléssel használható Élet vermek elrontassanak.. ,"

19 Eddig főként a paraszti-jobbágyi használatú vermeket taglaltuk; essék szó az uradalmak használatában állt, főleg nagyobb csoportokban elhelyezett vermekről is. Gróf Dessewffy Sámuel királytelki uradalmában 1776-ban 6 sorban voltak a vermek, összesen 151 darab, s ezekben 30 köböl búzát, 1554 köböl 3 véka gabonát (rozsot), 862 köböl 2 véka árpát, 109 köböl zabot és 27 köböl kölest tároltak.

20 Eördögh Dániel (nagy)bákai udvarházánál a szemes és vermes élet számbavétele idején 1802-ben és 1806-ban három sorban helyezkedtek el a gabonás vermek,

21 míg a többi gabonáját a jobbágyai házainál lévő vermekben tartotta a földesúr. Ugyanez volt a helyzet 1777-ben a kisbákai birtokközpontban is, ahol a tiszttartói számadás szerint az udvaron található 5 vermen kívül 8, jobbágyok háza előtt álló veremben is tároltak 169 köböl rozsot.

22 VEREMKÉSZÍTÉS ÉS -HASZNÁLAT Vermek készítésére vonatkozó adatok igen gyér számban bukkantak elő, inkább csak utalások segítségével igazolható az IKVAI és FÜZES által leírt 19—20. századi gyakorlat korábbi megléte. Általánosnak tűnik, hogy a gabonájának általában mindenki maga készített vermet, még a nemesi kiváltságú, de paraszti körülmények között gazdálkodók is (pl. „Nztes Varga András Uram itten Nádudvaron 1782dik esztendőben őszszel a' Tanú kapujában egy vermet ásott").

23 A nagyobb birtokok vagy uradalmak gazdái specialistákat fogadtak meg. A korábbi szakirodalom említi a mecenzéfiek alföldi munkavállalásait;

24 Balmazújvárosról 1787-ből származó feljegyzés a veremásásért járó bérről is tudósít: „A verem ásó Mettzenzofokat szinte úgy fizették, mint a Kaszásokat, úgy hogy a Mettzenzofoknak minden napra tíz garasokat, a Magyaroknak pedig nyólcz garasokat fizettek nap számot."

25 Tiszaeszláron 1764-ben 24 vermet készíttettek velük, darabját 60 dénárért.

25

/

3 Nemes Szondy György nagykállói birtokának századásaiban 1818—20 között több bejegyzés vonatkozik vermek ásatására: 1818-ban a veremásóknak szalonnára 6 Rhénes forintot, 1819-ben tíz verem ásásáért 10, újabb 12 verem ásásáért 16 forintot fizettek. A következő évben újabb vermek készítéséről értesülünk, melyekért 28 forintot fizettek ki.

26 Az uradalmakban vagy nagyobb birtokosoknál a földfalú vermeken kívül téglával bélelt gabonásvermek is készültek. Egy 16894эеп készült hagyatéki feljegyzés szerint a Szakolyi pusztán „az Tégla verem jutott Kemetsey Györgyné Asszonynak",

27 Eördögh Dániel számadása pedig 1812-ből tartalmaz verem'készítésre vonatkozó bejegyzéseket: „30

a Apr. Franc Kőműves NBákán téglábul rakott egy vermet, adtam néki hat Űj fkát ezért... 16

a Oct. Lőrincz Ferencz 19 PÁLL I. 1987/b. 55. 20 SzMLt. IV. A. 9. F. XXIII. № 7. 21 Eördögh Dániel árendáskönyve. Beregi Múzeum Dokumentumtára (a továbbiakban: BMDok.) T. 73. 1. 1. I. k. 22 SzMLt. IV. A. 9. 86. d. № 40. 23 SzMLt. IV. A. 9. 105. d. F. VII. № 14/75. 24 IKVAI N. 1966. 343., 361. (idézi BALASSA Iván munkáját) és FÜZES E. 1984. 112. 25 SzMLt. IV. A. 9. 105. d. F. 9. diar. 16/21. 25/a SzMLt. IV. A. 9. 46. d. F. XXV. № 3. 26 SzMLt. IV. A. 9. 102. d. № 185. 27 SzMLt. IV. A. 9. F. XXII. № 1. 508