Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Szilágyi Miklós: Az aratógépek az alföldi paraszt gazdaságokban

sét, azt hangsúlyozván, hogy „olyan törvín vót: nagyobb gazdáknak nem lehetett addig használni [...] míg a munkásembereknek aratás nem vót. [Ha nem kapott valaki aratót], akkor szabad vót használni". Ezért inkább az erősebb közepes gazdák szereztek be gépet, akiket a munkaadásnak ez a kötelezettsége nem korlátozott. Hozzáfűzte azonban Monoiki, hogy korántsem csak a hivatkozott törvény tartott vissza a gépvásárlástól: „Valahogy úgy vót, hogy idegenkedtek is a géptűi [...] Jobbnak níztík azt a megszokott munkát, amikor kiskaszával arattak. Nem is vót olyan ember, akinek aratás nem jutott vóna, mindnek adtak."

16 Szabó Lukács — aki a maga és a felesége örökrészét az 1930-as éveikben átvéve 25 hold körüli birtokon gazdálkodott — csak kulákká nyilvánítva, a földjétől megfosztva a Csorbái Állami Gazdaság dolgozójaként ült először aratógépen, de már ifjú korától — az 1910-es évektől — látta munkában: „Sok embernek, a réti embereknek nagyon sóknak vót [...] Ilyen magam [forma] kisembereknek, akinek vót 20—25 hód födje, azoknak soknak vót aratógépje." ö is lóval vontatott kévekötő aratógépekre emlékezett, s felrémlett neki, hogy kísérletképpen bivallyal is vontatták. Emlegetett ezen kívül egy másik aratógéptípust is — nyilván a marokrakóra gondolt: „De vót itt gereblyés is. Vót aniék csak marikbahánta. Csak az azír nem vót tökíletes, mer ... mondjuk: a búza nem egyforma vót, és ahun kisebb vót, ott kisebb kivit csinált, áhun nagyobb vót, ott nagyobb kivit. [Mert] az a gereblye letolta az asztalrúl mindig. Ügy járt az a gereblye! Ügy kalimpált, azt hitte az ember, hogy leüti a kocsist a géprűl."

17 3. A nagykunsági parasztgazdák idősebb nemzedékének emlékezetét a század eleji városi újságok híradásai és reklámhirdetései messzemenően igazolják: az aratógép a 19. század legvégén — a 20. század első és második évtizedében már valóban túljutott az első kísérleteken: fokozódó mértékben szerezték be nemcsak az úri birtokosok, de a tehetősebb parasztgazdák is.

18 Az 1890-es éveket megelőző időszakról nincsenek nagykunsági adataim. Mivel az 1745-ös redemptió óta ezeknek a mezővárosoknak a határában nem volt nagybirtok, aligha valószínű, hogy az 1850—1860-as évek hangsúlyozottan a nagybirtokhoz kapcsolódó első gépvásárlásainak adataiból bármelyik is erre a vidékre vonatkozhatnék. BARBARITS Lajos 1859-es kisújszállási adatát

19 mindenesetre figyelmen kívül hagyhatjuk. Az általa idézett DITZ Henrik ugyanis a bácskai Kis-Szállás uradalmáról szólva említette meg a megvásárolt s csak egy nyáron munkába állított, ezáltal mégis a napszámbér letörésére alkalmas kaszálógépet.

20 A korai aratógép-versenyek, -bemutatók egyik fontos színhelye, Békéscsaba,

21 nincs ugyan messze a Nagykunságtól, a földrajzi közelség azonban vajmi kevés csábítást jelenthetett a legfeljebb néhány száz holdas, s döntően redemptus eredetű birtokosok számára. Az 1880. előtti Jász-Nagykun-Szol16 Saját gyűjtés Kisújszálláson, 1988-ban; adatközlő: Monoki Lajos (szül.: 1908). 17 Saját gyűjtés Kisújszálláson, 1988-ban; adatközlő: Szabó Lukács (szül.: 1892). 18 Csak a kisújszállási újságokat tekintettem át szisztematikusan, de nem valószínű, hogy csak erre a nagykunsági mezővárosra lennének jellemzőek a hírekből-hirdetésekből kiolvasható tendenciák, lévén, hogy a szomszéd településekre is sok utalás található az itt szerkesztett, s a „vidékre" is kitekintő hetilapokban. — A továbbiakban a lapok címét rövidítve idézem (Kisújszállás és Vidéke = KéV — Kunsági Lápok = KL — Kisújszállás = K). 19 BARBARITS Lajos, 1979. 439. 20 DITZ Henrik, 1869. 110. 21 L. erről: BARBARITS Lajos, 1977. 184; VARGA Gyula, 1972. 310; SZABÖ Ferenc, 1974. 130. 482