Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Szilágyi Miklós: Az aratógépek az alföldi paraszt gazdaságokban

SZILAGYI MIKLÓS AZ ARATÖGÉPEK AZ ALFÖLDI PARASZTGAZDASAGOKBAN 1. A parasztgazdaságok földműveléséről szóló néprajzi dolgozatok szerzői — bár hangsúlyozták, hogy a 19—20. században egész sor eszközváltás történt — rendszerint említetlenül hagyták a gabonafélék betakarításának gépi eszközeit: csak a sarló—.kasza váltásának dokumentálását tekintették etnográfusi feladatnak. Ha az emlékezettel elérhető időben zajlott le ez a teljes eszközváltás, egyforma gondossággal igyekezett bemutatni a »kutató mindkét aratási módot, és számba vette a régi és az új eszközzel végezhető munka mennyiségét és minőségét hasonlítgató helyi vélekedéseket is. Ha pedig csak halvány nyomai maradtak az emlékezetben a sarlós aratásnak, legalább ezeket igyekezett megörökíteni, utalván a kaszás aratásnak más források alapján valószínűsíthető meghonosodási időszakára. Hogy az eltérő táji környezet és a múló idő mennyire meghatározta — a kutatói szándéktól függetlenül — a gabonabetakarítás e kétféle módjának néprajzi vizsgálatát, elegendő IKVAI Nándornak az 1950/60-as évek fordulóján a Zempléni hegyvidéken, illetve az 1970-es években a Tápió-mentén végzett, mintaszerű adatgyűjtésre alapozott feldolgozásaira utalnom.

1 Mivel ennyire kívül estek az etnográfusi érdeklődésen az aratógépeik, megalapozottnak látszik az a logikai következtetés, hogy ezt a munkaműveletet nem gépesítették a parasztgazdaságok — jószerével a kísérletékig is alig jutottak el. Hiszen a gépek, s egyéb mechanikai szerkezetek korántsem elméleti megfontolásból rekesztődtek kívül az agráretnográfiai vizsgálatokon! Ugyanazok a dolgozatok, melyek egyáltalán nem, vagy csak néhány szóban s tagadólag említették a gépi aratást, számos adatot közölnek a gyári ekékről vagy a vetőgépekről. A szemnyerés módjának modernizálódását, különösen a cséplőgépet kiszolgáló munkaszervezetet pedig a közelmúlt évtizedékben már nem is „újításként", hanem a „hagyományos gazdálkodás" részéként szokták ismertetni. Az aratógép paraszti használatának elhanyagolhatóan csekély jelentősége egyébként meg is fogalmazódott a modernizálódást, a technikai felszereltség változásait elemző agráretnográfiai irodalomban. VARGA Gyula, a kapitalizmuskori parasztgazdaságokban az első világháborúig lezajlott teljes és részleges eszközváltásokról szólva, a nagybirtok gépeként jellemezte az aratógépet, s hozzáfűzte: a módosabb gazdák jórészt csak magamutogatásból, nem az alkalmazás szándékával vásároltak meg belőle egy-egy példányt.

2 A parasztság két világháború közötti gépi eszközellátottságának mérlegét elkészítve is azt emelte ki VARGA Gyula, hogy „voltak olyan nagyteljesítményű gépi eszközök", pl. a kaszáló- és aratógépek, melyek ugyan ebben az időszakban már „széles kör1 IKVAI Nándor, 1967. 104. skk; IKVAI Nándor, 1985. 240. 2 VARGA Gyula, 1972. 345—347. 477