Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Balassa Iván: Az ásó és a vele végzett munka Magyarországon

hosszú, és a' Munkás jobb kezével a' nyel végét, bal kezével pedig ugyan a' nyelet a' vason felül két lábra fogván az ásót résútosan taszigálja a' földbe, és mindenkor tsak vékony szeleteket metsz ; az ásás igen szapora, és sokkal könynyebb a' kapállásnál."

114 Kétségtelen, hogy ez az ásásmód sokkal könnyebb és haladósabb, de csak fél vagy háromnegyed ásónyomnyira hatol 'be a földbe és így utána a föld korántsem lesz olyan termékeny. A századunk közepéről NAGY Gyula írta le nagyon alaposan Orosházáról az ásás módját. „A rendes ásóember nem fog nagyot, tövig lenyomja az ásót és a kifeszített földet megfordítja. Ha hantos, akkor tavasszal az ásó élivel egyetkettőt rácsap. Mindkét lábbal lehet ásni, legtöbben jobb lábbal ásnak. Arra törekszenek, hogy a felásott föld felszíne sima legyen. Ezt úgy érik el, hogy az ásónyom földet az ásó előtt húzódó árok partjára fordítják. A felásandó területet fogásokra osztják, hogy ne kelljen annyit mászkálni erre-arra. A legkisebb táblát is kétfogásra osztják. A kezdésnél az ásóember partot hány s a befejezésnél pedig árok marad. Ezért, amikor a második fogást kezdik, az első sor földjét a kezdő fogás árkába vetik, majd a befejezéskor keletkező árokba az első fogás kezdésekor keletkezett partot hányják bele. Az az igazság, hogy ilyen szabályosan csak kevesen ásnak. Ügy is kezdik az ásást, hogy az első ásónyomot rádobják a felásandó területre és az így keletkezett árokba fordítják azután a földet".

115 Átányból (Heves m.) tudjuk, hogy ásáskor elég mélyen meg kell hajolni, majd újra felegyenesedni, amit ütemesen végeznek. Az első napokban az egész nap ásó a derekában, combjában, karjában erős fájdalmat érez. Ügy tartják, hogy egy nap ásáshoz három nap kapálás ereje szükséges, de sokkal szebb munkát végez, mint az eke, nemcsak a mélysége miatt, hanem azért is, mert szép egyenesre lehet a földet elteríteni. Fogásokra osztják fel a földet és a sor végén mindig visszamennek a kezdési pontig. Az ásás csoportosan végzett munka. Az erősebb és gyengébb munkás egymás mellé áll, mert az előbbi nagyobbat fog és így a kettő kiegyenlíti egymást. Hátrafele haladnak, akárcsak a rák — szokták mondani és ennek a munkának ez az általános jellemzője (21. kép).

106 Az egy nap elvégzendő munkamennyiség nemcsak a szerszámtól, annak méretétől, a munkaerőtől, hanem a talajtól, annak szintbeli és nedvesség ikülönbségétől is függ. Éppen ezért az alábbi adatok inkább csak tájékoztató jellegűek. Századunk elején a szakemberek szerint könnyű talajon kb. 56, nehézen 22—28 négyszögölet lehetett ásónyomnyira (25—30 cm) felásni.

117 Orosházán 60—80 ölet ástak fel egy nap.

118 Átányban (Heves m.) csak 40—50 négyszögölet számítanak egy napra.

119 Tehát az átlag, valahol 50—60 négyszögöl körül lehet, ez pedig még huszada sincs annak, amit egy kétfogatú eke egy nap alatt meg tud munkálni (magyar hold: 1200 négyszögöl). Ezért a határban csak ott ásták a földet, ahol azt nem lehetett másképpen megművelni. A határban az ásót a történeti időkben csak bizonyos esetekben használták. így a határ kijelölésére alkalmazták, amikor annak jelzőkövét leásták, 1572: „Engeommetys Az Neomeos wraym keozigben hewan Azhol ássak wala az határt" (Kolozs m.). 1773: „mondám Tisztarto Uram(na)k hogj ásoson követ oda a 114 NAGYVÁTHY János, 1821. 28—29. 115 NAGY Gyula, 1965. 116. 116 FÉL, E.—

HOFER, T. 1974. 160. 117 Mezőgazdasági Lexikon Bp. 1913. 1:64. 118 NAGY Gyula, 1985. 116. 119 FÉL, E.—

HOFER T. 1974. 160. 444