Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Balassa Iván: Az ásó és a vele végzett munka Magyarországon

Ugyanebből az időből és helyről származik három szakszónak á közlése: Asóköpű, Ásóorom, Ásórugó Hantházapuszta Csongrád megyéből (MNy. 1:281). Az UMTsz. az ásóhoz kapcsolódva: ásógerinc (Tetétlen, Hajdú m. ormó); ásókengyel (Tetétlen, rugó) ; ásóköpű (Fényeslitke, Szabolcs m.). KATONA Imre a Dél-Alföldről állította össze rendkívül alapos gyűjtés után kubikos szótárát, melyből egy részletet az a, á betűvel kezdődő szavakat közölte

35

: 1. ásóvas, röv. vas, ritk. lánna (alakvált. lámája H., Ián Szd., lánja Szs., lánnája H.), lapja (Cs.), penge, pengéje (Cs.), pönge, pöngéje (Szd.), tábla (Szd.). 2. ásórúgó vagy rúgó, ritk. kengyel (Szd.). 3. ásónyél, röv. nyél. 1. Az ásóvas részei: színe, visszája v. viszja (Szd.) ásóköpü, röv. köpű, köppü (Szd.), nyak, köppűnyak (Szd.), jobb és balvála (Cs.), éle v. ódala, hegye, ill. högye és oromja. 2. Az ásórugó lehet kancarúgó és karikás, kerek v. rendes, röndös rúgó; részeik: karikája, köpűje v. nyaka, talpaló (Szd.), taposója (Cs.), hajtovány v. szárnya (Szd.), szára (Cs.), körme (Cs.), tolla v. tállá (Szd.). 3. Az ásónyél részei: fölső vége (Cs.), fogóvége (Szd.), dereka (Szd.), köpűbe eresztett része (Cs.), borítás (Cs.), boríték (Szd.). Sz. Ezzel az ásóval két nap többet lehet dolgozni, mint egy nap." A fenti adatok áttekintése bizonyíték arra nézve, hogy több, mint egy félévszázad alatt egy adott tájon, ahol a kubikos foglalkozás következtében az ásó fontossága szinte napjainkig megmaradt, lényegében nem változott. Mutatja azt is, hogy milyen pontosan meg tudták jelölni a legapróbb részleteket is egy viszonylag egyszerű szerszámon. Ha pedig azon valami újítás jelentkezett (pl. rúgó, kengyel), annak neve hamar elterjedt és viszonylag egységesült. Az ásók anyaga és formája „Az ásók fából és vasból, illetve a kettő kombinációjából készültek. A csak fából készült ásók rendkívül gyorsan koptak, nem volt különösebb értékük és ezért elvétve maradt fenn említésük. Ritka az olyan kivételes eset, mint amiről a dániai Dannevirke településről tudunk, ahol időszámításunk 500 (legfeljebb 535) éve körül radiocarbon módszerrel meghatározott 98,5 cm hosszú aszimmetrikus ásót tártak fel, melyet itt földmunkákra, feltehetően gátépítésre használtak.

36 De az sem kizárt, hogy ezt keskeny vas papuccsal látták el, de ez nem került elő. Magyarország területéről ilyen fa ásó-lapát csak Zalavárról ismeretes, de a honfoglalás előtti eszköz funkciója bizonytalan.

37 Az alábbi adatok esetleg faásókra vonatkoznak, ha azt pontosan nem is jelzik. 1681: Fa Áso és Lapát (Erdély); 1722: egy áso fából való lapáttya (Háromszék); 1750: Egy fa Ásó (Gyeké Kolozs m); 1796: Vas Ásó 5 Vas Lapát 3 Fa ásó 3 (Déva Hunyad m); 1823: Egy hitvány fa ásó (Háromszék).

38 A bizonytalanságomat az okozza, hogy pl. faekének mondták azt a szerszámot, melynek csak gerendelye és két szarva készült fából, szemben a teljes vasekével. Ugyanez a szemlélet jelentkezhetett a faásó elnevezésben is. Igaz itt a nyél mindig megmaradt fából, de a fenti adatokat mégis elővigyázattal kell értékelni. Az azon35 KATONA Imre, 1963.,

passim; KATONA Imre, 1964. 506. Rövidítések: Cs=Csongrád; H=Hódmezővásárhely ; Sz=Szólás; Szd=Szeged; Szs=Szentes. 36 LERCHE, G. 1976. 116—117. 37 Hossza: 39 cm, szélessége: 20,5 cm. L. SÓS Á. 1963. 138, 292. 38 BOGÁTS D. 1943. 34; SZTA. 3:613; 1. még IMREH István, 138, 292. 428